Igen, ez a böjt ajándéka, a hosszabb távú lemondás és odaszánás túloldala.  

A megélt gyümölcsök hívogatásra, bátorításra sarkallnak, az átélt ajándékok megosztásra indítanak. Tegyük többen, álljunk rá gyakrabban, maradjunk meg benne minél tovább…! De a lelkesedésnek veszélye is van. Innen már csak egy lépés, hogy a böjt egy „kötelezően ajánlott” gyakorlat legyen mind magunk, mind mások számára, hiszen lám működik, lám megvannak a jótékony hatásai, lám-lám mindenkinek hasznos, böjtölőnek és környezetének egyaránt…

A böjt egyik kísértése a mindkét oldalon megjelenő ítélkezés. A böjtölő és a nem böjtölő is talál érveket saját döntése igazolására. Aki böjtöl, egyszerre ’jobb’ keresztyénnek érezheti magát, aki pedig nem, az ’erősebbnek’, akinek nincs szüksége ilyenféle ’praktikákra’. Ezek az érvek pedig odakötöznek ehhez vagy ahhoz az állásponthoz, megítéléshez. Az ítélet pedig maga-biztossá, zárttá tesz. Megfoszt a felfele nyitottságtól és a szabad, felülről-belülről születő döntések lehetőségétől.

„A böjtöt mindig szabadon és önként, igazán alázatos lélekből kell tartani.” – írja a II. Helvét Hitvallás. Vagyis a legjobb, amikor ezt a szabad, önkéntes elhatározást egy Istentől jövő hívás előzi meg, engedelmességből és bűnbánatból születik. És ebben az alázatban szabaddá válok arra, hogy ráálljak a böjtre, erre az önként vállalt időszakra.

A kulcs a szabadság, amikor szabad elhatározásból és meggyőződésből élem, vagy épp nem élem a böjt gyakorlatát. Mert Krisztusban minden a mienk, nem kell mellé a mi áldozatunk. A böjt eszköz, lehetőség, melyre szabadon ráállhatok. Ennyiben még az sem lényeges, hogy az évnek milyen időszakában vagyunk. Mert bár vannak kötött ünnepek, mint a húsvét előtti 40 nap, de még ezekhez sem kell babonásan ragaszkodnunk, hiszen Krisztusban teljes szabadságunk van.

A kérdés mindig az, hogy szabad vagyok-e a böjtre, ha megszólal bennem a hívás, vagy helyette a testi-lelki-szellemi-kegyességi-stb. megkötözöttségeim rabja vagyok? Illetve a túloldalon szabad vagyok-e arra, hogy ne böjtöljek, vagy felfüggesszem, vagy befejezettnek ismerjem fel egy ponton, mert a Krisztusban kapott szabadságom áttöri a böjti korlátokat, és ennek a szabadságnak a megélésére indít? Harmadszor pedig szabad vagyok-e a mellettem élő böjtje tiszteletben tartására (sőt, imádságban hordozására) és böjtölőként hogyan tekintek a mellettem élő böjttől való tartózkodására?  

Szabad vagyok-e az ítélkezéstől? Szabad vagyok-e Istenre, hogy Ő ítélhessen meg engem és másokat?

„Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen Isten befogadta őt. Ki vagy Te, hogy más szolgája felett ítélkezel?” Róm 14,3-4