A hős útja

Mézga család, Doktor Bubó, János vitéz – ki ne emlékezne a magyar animációsfilm-gyártás kultikus darabjaira? És ki gondolná, hogy mindehhez köze van egy református lelkésznek, a budapesti teológia professzorának? Márpedig Békési Sándor a közkedvelt sorozatok és az első egész estés rajzfilm megalkotásában is részt vett, ma viszont dogmatikát és esztétikát oktat leendő lelkészeknek. Hogy milyen út vezetett idáig, arról rajzai mellett mesélt portálunknak – és egyre most is szakított időt.

Rajzfilmrendező és grafikus, református teológus. Az érettségi utáni naptól húsz éven át, a rendszerváltásig dolgozott a Pannónia Filmstúdióban. Jankovics Marcell rajzfilmrendező néhány éve egy vele készült interjúban legtehetségesebb tanítványai között említette Békési Sándort, aki végül „elment papnak". És valóban. Bár reformátusként nevelkedett, a hittanórákon még csak a flanel háttérre tapasztott színes figurák nyűgözték le. Kamaszként a közeli kisképző ablakából figyelte a „fekete varjakat" a Kálvin téri templom körül, igaz, a torony már akkor a transzcendens különös sejtelmével vonzotta a tekintetét. Később viszont épp a rajzterem szomszédságában lett beosztott lelkész, majd a budapesti teológia professzora, egy ideig dékánja.

A fogadalom
De az első szerelem a rajzfilm volt. Tizenkét éves volt, amikor bemutatták Walt Disney Csipkerózsikáját. A mese lenyűgözte, aznap a vécébe bezárkózva ünnepélyes fogadalmat tett magának: olyan alkotásokat szeretne létrehozni, amelyekkel gyönyörködtetni tudja az embereket. Álma teljesült. Békési Sándor sok egyéb mellett készített könyvillusztrációkat a Lúdas Matyihoz, József Attila és Ady Endre verseihez, a Bánk bánhoz és a Micimackóhoz is. Bucó, Szetti, Tacsi címmel képregény-sorozatot rajzolt három kiskutyáról. Részt vett a Mézga család és a Bubó Doktor sorozatok, valamint az első egész estés magyar rajzfilm, a János vitéz megrajzolásában. Egyik legfőbb műve A vázák meséi című, görög mitológiáról szóló 4 x 12 perces animációs televíziósorozat. Az ismertséget Fények virradat előtt című vizsgafilmje hozta meg számára, amely számos fesztiváldíjat elnyert itthon és külföldön egyaránt.

Zűr az űrben
Beszélgetésünk közben a teológiai könyvek karéjából előkerül egy, a maga korában csúcstechnikának számító nyolcas vetítő. „Tizennégy éves voltam, amikor édesapám megvette nekem ezt a vetítőt a hozzá tartozó kamerával együtt. A szakközépiskolába is vittem magammal, minden osztálykiránduláson forgattunk. Édesapám ismerőse a filmstúdióban dolgozott, ő hozott használt celluloidlapokat. Lemostam róluk a figurákat, kettévágtam őket, hogy dupla annyi legyen belőlük, és ezekre rajzoltam gyerekként. Megfestettem a hátteret, először egy kalózos filmet találtam ki, aztán pedig egy űrhajósat, Zűr az űrben vagy valami hasonló címmel."

Viszonylag szabad kézzel
Később a kisképző textil-, majd animációsfilm-szakos diákja lett. Itt a hazai animációsfilm-gyártás olyan kultikus alakjai tanították, mint Dargay Attila, Nepp József és Jankovics Marcell. Később ő is csatlakozott a nagy, közös alkotóműhelyhez, a Pannónia Filmstúdióhoz. Igazi sziget volt, jó társasággal és szép kerttel, aminek körtefái alatt szívesen elidőzött munka után – meséli.

„A stúdió az idősebb Matolcsy György vezetése alatt élte fénykorát. Rendkívüli időszak volt, mindenféle ember dolgozott ott, függetlenül attól, milyen nézeteket vallott. Nem is nagyon piszkáltak minket, a kultúrpolitika a rajzfilmmel nem törődött annyira, mint a játékfilmmel vagy a szépirodalommal. Azért a rövidfilmekbe időnként beleszóltak: a végük nem lehetett kompromittáló a rendszerre nézve. Jankovics híres, kis híján Oscar-díjat nyert filmje, a Sisyphus vége eredetileg az volt, hogy a kamera eltávolodik, és a súlyos követ golflabdaként üti el egy monumentális ütő. Ezt letiltották, másik befejezést kellett kitalálni. Volt, hogy a vörös szín használatát korlátozták, vagy ránk szóltak, hogy valamelyik figura ne legyen kopasz, mondván, Rákosi Mátyásra hasonlít – pedig már a hetvenes évek végén jártunk ekkor."

Két másodperc
Hetente néhány ezer kockát kellett leadniuk – az egyetlen, állandó kötöttséget ez jelentette. De a rajzolásban szabad kezet kaptak. „A János vitézben fázisrajzoló voltam. Akkoriban még nem volt számítógép. Két kulcsmozdulat-rajz közé be kellett sűríteni az átmeneti mozdulatokat. Két másodperc alatt fogom meg ezt a könyvet, ez azt jelenti, hogy 24 rajzot kellene készítenem, ha ezt a mozgást ábrázolnám. Ha viszont sokkal gyorsabban kapom el, hat rajz is elég. Ezeket a fázisrajzoló rajzolta meg. A ranglétra úgy épült fel, hogy fázisrajzolóként kezdtünk, aztán kulcsrajzolók lettünk, végül mozdulattervezők."

A vázák meséi című sorozat tervei (Békési Sándor)

A rajzolás magas szintje ez, hiszen tartani kell az arányokat, a karaktert. „A figurát a mozdulatok teszik élővé. Ha ezek sablonosak, a végeredmény is rossz. Az a jó, ha minden figurához tartozik egy-egy karakteres mozdulat is."

Amikor kedvenc karakteréről kérdezem, Békési Sándor a Vakáción a Mézga család sorozat orvosát említi.

„Amikor a sivatagban legyengül a család, egy magyar orvos gondoskodik róluk. A hangokat mindig előre felvették, ezt a figurát Tahi-Tóth László szólaltatta meg nagyon jól megjátszott hangon. Ez magnón megvolt nekünk, és kikockázva is megkaptuk, vagyis tudtuk, melyik filmkockára melyik hang jön. Ez a karakter nagyon inspirált. Jól fel lehetett ruházni gesztusokkal, még tükör is volt előttünk, hogy megfigyelhessük a mimikánkat rajzolás közben. Kissé idegbajos orvost rajzoltam, aki időnként rángatózik – valahogy továbbgondoltam a helyzetét: a Közel-Keleten nap mint nap aknák robbannak. A mozdulattervező munkája hasonlít a színészére. Nem csak a forgatókönyvet kell nézni – hogy mit kell cselekednie egy figurának –, az a jó, ha a szereplő minél karakteresebb."


Békési Sándor a sorozat társtervezője és -rendezője

Újat kezdett
Bár élvezettel beszél az animációs filmről még ma is, döntéséhez, hogy pályát vált, hozzájárult, hogy szellemi éhségét nem elégítette ki a képzőművészet – árulja el a teológus. Igaz, megtérésében is nagy szerepe volt a művészetnek. Az esztergomi bazilika klasszicista épülete, reneszánsz vörös márvány faragásai és a főpapi sírok számvetésre késztették. „Ráébredtem, hogy ezek az emberek tettek valamit. Ugyan ők maguk elporladtak, semmivé lettek, de több az élet ennél: a művük fennmaradt. Rájöttem, hogy nem mindegy, hogy azt az időt, amit kaptam, mire fordítom."

Jézus Krisztus akkor lett élő valósággá számára, amikor János evangéliumát tanulmányozta – teszi hozzá. A sárospataki teológia professzoránál és könyvtárosánál, Újszászy Kálmánnál és feleségénél tett látogatása a református lelkészi pálya iránt ébresztett benne vonzalmat, Augustinus vallomásai pedig arról győzték meg, hogy lehetséges pályát módosítani.

Először azért jelentkezett teológiára, hogy a filmgyártáshoz szerezzen impulzusokat, de idővel végérvényesen lángra lobbant a tudomány iránt. Míg nappali tagozaton tanult, néhány évig még bedolgozott a stúdióba, hogy valahogy eltartsa családját, aztán végleg letette a ceruzát. Volt kollégáit meglepte a hír, és amikor visszajárt, gyakorta elbeszélgetett velük döntéséről. „Nagyon jó beszélgetések alakultak ki köztünk, olyanok is megnyíltak, akik korábban nem."

Pogányok apostola
Legszívesebben nem hívő közegben hirdet igét vagy tart előadást – árulja el a teológus. „Pál apostolt épp azért szeretem, mert ő a pogányok apostolának nevezi magát. Annál nagyobb örömem nincs, mint amikor képzőművészekkel teologizálhatok. Akik még nem hallottak az evangéliumról, akik még keresnek..." A lelkésznek magát kell adnia a szószéken is – teszi hozzá Békési Sándor. „Készülés közben van, amikor belesüppedek abba a szerepbe, hogy nekem szólnom kell a gyülekezetben, de ha benne maradnék ebben az állapotban, a lelkész beszélne belőlem, ami nem őszinte. Az igehirdetésnek akkor van ereje, ha ember áll az emberek előtt, csak éppen palástban, és olyan hangon szól, olyan szavakkal, amit mindenki megért."

Dráma az igehirdetésben
Azért hiányzik neki az alkotás, de a kreativitását kiéli az igehirdetésben is – árulja el Békési Sándor.
„Szakmát lehet változtatni, de a kreativitás belső indíttatásai az embert a sírig elkísérik. Persze, a teológiában is van erre lehetőség. A prédikáció szövegében például lehet drámát teremteni – ha elejétől a végéig megvan a feszültség, a gyülekezet nem alszik el. Fontos az is, hogy képszerű legyen a hangzó beszéd, hiszen az nemcsak az értelmezésben segít, de a hallottak is megelevenednek az emberek szeme előtt. Végül pedig az igehirdetés tartalmának is megalapozottnak kell lennie. Az az alapelvem, hogy ez a három egyensúlyban legyen."

A kapu
Persze, mi más is lenne az igazi szakterülete, mint a teológiát és a művészetet egyesítő terület, a teológiai esztétika?
„A szép az a kapu, amin át a keresztyén ember eljut odáig, hogy elkezdi firtatni, ki az, aki ezzel a széppel megajándékoz. Ezután következik az etika: ha már tudom, ki az, azt is tudom, hogy fogok élni ezután. Csakhogy a reformátusok rögtön az igazból indulnak ki – abból, kicsoda az Úr. Ezért gyakran elmarad ennek az előzménye: hogy a kérdés feltevéséhez azért kell egy kapu, amin az ember belép, máskülönben nem is érdekli a válasz. Hiszen a legtöbben nem mozognak teológiai körökben. Kell hogy érezzék, valami közük van ehhez. Az ember a szép vonzásán keresztül tud Istenhez közeledni."

Igényes egyház
Ahhoz, hogy az egyház vonzza az embereket, igényességre kell törekednie. „Hitben, intelligenciában, etikusságban, életodaadásban, mindenben. Vannak igényes fülű, igényes szemű emberek, akik halkan leülnek a hátsó padba, és ha színvonaltalanságot tapasztalnak, többé nem jönnek vissza a templomba."

A vége felől
„A filmkészítés segített az életre úgy tekinteni, mint olyan drámára, aminek megvan a kezdete és a kiteljesedése" – ismeri el a professzor. „Ahogy azt a hitvallásunkban is megfogalmazzuk, az egész történelem eleve elrendelt, Krisztus keresztjével a közepén. A keresztyén ember küldetése a beteljesedés felől van meghatározva. Én magam tudatosan nézem az éveket, hogy hol tartok, milyen korszakokon vagyok túl, és mit kell még megtennem, mert ez felelősség is, a drámát be kell teljesíteni."

Az ősi forgatókönyv
Rendezőből tanú lett, méghozzá egy ősdráma tanúja – vallja Békési Sándor. „Hollywoodi producerek kihirdettek egy pályázatot forgatókönyvírók számára, hogy írják meg, mi a jó film biztosítéka. Bebizonyosodott, hogy ugyanaz, mint amit Joseph Campbell vallástörténész megírt A hős ezer arca című művében. Campbell összevetette a különböző népek meséit, mítoszait, és azt találta, hogy a hős mindig bejár egy utat, amelynek a mélypontján, egy lehetetlennek tűnő helyzetben győzedelmeskedik. A sikerfilmek főszereplői szintén kapnak valamilyen megbízást, eleinte nem akarják ugyan vállalni, aztán mégis belekerülnek a slamasztikába. A tetőponton van egy iszonyú helyzet, amiből ember nem jön ki, végül mégis győznek. A krisztusi út, ez az ősdráma bele van teremtve ebbe a világba. Lelkészként meg szeretném ismertetni az emberekkel, hogy amikor katarzist élnek át a moziban, az operában vagy a színházban, akkor valójában Krisztusra találnak."

Egy másik ország
Nem sajnálja, hogy bár a lélek megmarad, az anyag elporlik? – vetem föl. Sokat gondolkodik a Mennyen – árulja el. „Ez vigasztal engem, mert valami megmarad. Szeretem az eszkatológiával foglalkozó huszadik századi teológusokat. Valahogy mostanában nagyon fontos lett nekem, hogy az élet nem csak biológiai folyamat; ami ezen a történelmi síkon zajlik, az nem az élet teljessége. Van a szellemi világnak egy olyan tartalma, ami maradandó – gondoljunk csak arra, hogy vannak emlékeink már elérhetetlen helyekről vagy emberekről! Amikor az ember alkot, bármi legyen is az, amit csinál, Isten országába dolgozik. Oda ültetünk fákat, életünk jó dolgai oda tartoznak. Ez ad nekem erőt a hithez is."

A lényegi ember
„Mindig a viszonyítási pontunkra kell nézni, és nem arra, ami tapasztalható. Az egyháznak is két arca van. Van egy földi, mulandó, és van egy lényegi. A szép egyház az igaz egyház, ami a nem látható szférában van, és amelybe beletartoznak mindazok, akik bár a sírban vannak, de az örökkévalóságban élnek – Avilai Teréz és Assissi Ferenc éppúgy, mint Kálvin János. A szép ember szintén a lényegi ember. Az, akinek Isten teremtette, aki ő valójában. A feladat: fölfedezni, mit akar tőlünk Isten, kiért is halt meg. Valaki leéli az életét, és nem volt önmaga. A keresztyénségben az ember esélyt kap arra, hogy megtalálja az igazi önmagát."

Jakus Ágnes
(rajzolta: Békési Sándor) 

Képek: Füle Tamás