46. Ha az Isten akarja

KÖNYVTÁRI BIBLIAOLVASÓ-KÖR

 

Apostolok cselekedetei 18:12-22.

 

GALLIÓ VOLT AKHÁJA HELYTARTÓJA, AMIKOR A ZSIDÓK EGY AKARATTAL TÁMADTAK PÁLRA, S A TÖRVÉNYSZÉK ELÉ VITTÉK, ÉS EZT MONDTÁK: EZ AZ EMBEREKET ARRA CSÁBÍTJA, HOGY A TÖRVÉNNYEL ELLENKEZŐ MÓDON TISZTELJÉK AZ ISTENT. PÁL ÉPPEN MEG AKARTA NYITNI A SZÁJÁT, MIKOR GALLIÓ EZT MONDTA A ZSIDÓKNAK: HA VALÓBAN VALAMI ERŐSZAKRÓL, VAGY GONOSZ CSELEKEDETRŐL VOLNA SZÓ, ZSIDÓK, MEOGKOLT VOLNA, HOGY MEGHALLGASSALAK TITEKET. DE MIVEL TANÍTÁSRÓL, NEVEKRŐL, ÉS A TI TÖRVÉNYEITEKRŐL FOLYIK A VITA, AZT INTÉZZÉTEK EL TI MAGATOK EGYMÁS KÖZT, MERT ÉN EZEKBEN BÍRÓ NEM AKAROK LENNI. ÉS ELUTASÍTOTTA ŐKET A TÖRVÉNYSZÉK ELŐL. EKKOR VALAMENNYIEN MEGRAGADTÁK SZÓSZTENÉSZT, A ZSINAGÓGA ELÖLJÁRÓJÁT, ÉS MEGVERTÉK A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTT. GALLIÓ AZONBAN EZZEL SEM TÖRŐDÖTT. PÁL PEDIG MÉG EGY JÓ IDEIG MARADT, AZUTÁN ELBÚCSÚZTOTT AZ ATYAFIAKTÓL, ÉS SZÍRIÁBA HAJÓZOTT. VELE EGYÜTT MENT PRISZCILLA ÉS AKVILA, AKI FEJÉT KONKREÁBAN MEGNYIRATTA: MERT EZ VOLT A FOGADÁSA. ÍGY JUTOTT EL EFÉZUSBA. OTT ŐKET ELHAGYTA, MAGA PEDIG BEMENT A ZSINAGÓGÁBA ÉS VITATKOZOTT A ZSIDÓKKAL. ÁM MIKOR ARRA KÉRTÉK, HOGY HOSSZABB IDEIG MARADJON NÁLUK, NEM VOLT HAJLANDÓ, HANEM BÚCSÚT VETT TŐLÜK, ÉS AZT MONDTA: ISMÉT VISSZAJÖVÖK HOZZÁTOK, HA AZ ISTEN AKARJA, ÉS ELHAJÓZOTT EFÉZUSBÓL. MIUTÁN CÉZÁREÁBA ÉRT, FELMENT JERUZSÁLEMBE, KÖSZÖNTÖTTE A GYÜLEKEZETET ÉS LEMENT ANTIÓKIÁBA.

__________________________________________________________________________

 

Egy ausztriai síparadicsomban jártunk, egyik lányunk családjához csatlakozva, hogy míg ők sielnek, vigyázzunk az aprókra. Közben mi is kirándultunk, sőt a párom lécet is öltött, tanult síelni... Ott ért minket az unokahúgom üzenete, hogy súlyos betegségben szenvedő édesapja magas lázzal, újra kórházba került. Szívünket szorongatta a hír. Újra meg újra Istenre bíztuk őt imádságban. Visszaindulásunk előtti napon, saját lányainktól kaptunk olyan híreket, melyek alapján arra gondoltam, kerülő ide, kerülő oda, jó lenne útba ejteni őket hazafelé. A párom eleve félt az úttól, hisz odafelé se volt könnyű, nagyon hideg volt, havazott, úgy érezte, nem kéne több száz kilométerrel megtoldani utunkat, szeretett volna estére otthon lenni. Én csupán egyszer javasoltam, aztán elhallgattam. Az ő vállalása, terhe, nem én vezetek… Ám később, útközben a lányomék kezdtek biztatni minket. Ők nem akarnak, nem is tudnak most a kicsikkel odamenni, de mi elmehetnénk. És akkorra már az én párom is egyet tudott érteni. És áldás volt azon az értük kerülő úton…Sosem felejtem el, ahogy akkor mi négyen, egymás kezébe kapaszkodva, hitért, reménységért együtt imádkoztunk.

 

Akarjuk egymást érteni? Elég ez az egyetértésből következő közös lépésekhez? Kell, hogy legyőzzön az, amit megértettem, de nem akarok? Hogyan, mi módon születik szívünkben azonos lépést diktáló tenni akarás? Hogyan tudunk, tudunk-e Isten akaratával egyetérteni? Számít, mi az egyetértésünk alapja? Lehetünk egy-egy rossz lépésben is egyetértők?

 

GALLIÓ VOLT AKHÁJA HELYTARTÓJA, AMIKOR A ZSIDÓK EGY AKARATTAL TÁMADTAK PÁLRA, S A TÖRVÉNYSZÉK ELÉ VITTÉK, ÉS EZT MONDTÁK: EZ AZ EMBEREKET ARRA CSÁBÍTJA, HOGY A TÖRVÉNNYEL ELLENKEZŐ MÓDON TISZTELJÉK AZ ISTENT. PÁL ÉPPEN MEG AKARTA NYITNI A SZÁJÁT…

Helytartócsere történt, és mert új vezető ember került Korinthusba, azok, akik e változástól reméltek valamit, megkeresték őt sérelmeikkel, panaszaikkal. Akik felháborodtak Pál kemény beszédén, és elöljárójuk, Kriszpusz és háza népe pálfordulásán, úgy tűnik, még akkor is tele voltak méltatlankodó indulattal, Pál elleni gyűlölettel, hisz így van írva: EGY AKARATTAL TÁMADTAK PÁLRA… Egy másik bibliafordítás szerint: a zsidók egy szívvel-lélekkel támadtak Pálra… Lehet azonos az egyakarattal és a szívvel-lélekkel?

 

Hogyan élte meg Pál ezt a támadást? Nyilván rögtön eszébe jutott, kinek biztatására, kinek a szavára felelve maradt itt a városban. Hogy szólt az ígéret? „Ne félj, hanem prédikálj és ne hallgass, mert én veled vagyok, és senki sem nyúl hozzád, hogy neked ártson; mert nekem sok népem van ebben a városban…” És mintha lehetne összefogni, ellene lenni, rátámadni, és ártani neki. De amikor Isten azt ígéri, hogy nem árthatnak neki, akkor hiába akarnak akár egyként ártani neki ellenségei, mégsem tehetik…Isten megakadályozza, van rá módja és hatalma. Pálnak szólni sincs ideje önmagáért…Ráébredhet, érezheti hogy annak védelmében áll, aki azt ígérte, hogy nem árthatnak neki…Nem engedi ennek a nagyhatalmú rómainak, hogy az őt ütőkkel értsen egyet… Pálnak szava akad, elhallgat…Van, amikor szólnunk kell, és van, amikor hallgatnunk kell…A hallgatás idején épp a szó van ellenünk, a szólás idején a hallgatás… De sokszor eltévesztjük…

        DÖMÖTÖR ILONA  

               IDEJE VAN A HALLGATÁSNAK

 

Jó, hogy ideje van a hallgatásnak,

mert gyógyító és érlelő a csönd.

Mert a legtisztább szándékú beszéd is

a tűzre csak olajat önt.

 

A zúzmaravirágos téli erdők

ugye milyen tiszták, mily hallgatagok?

S ugye milyen bölcs útmutatást adnak

a gyémántfényű csillagok?

 

A lélek, mint a búza, csöndben érik,

és hangtalanul jő a virradat.

Ó szánjad-bánjad sok meggondolatlan,

hirtelen mondott lármás szavadat!

 

MIKOR GALLIÓ EZT MONDTA A ZSIDÓKNAK: HA VALÓBAN VALAMI ERŐSZAKRÓL, VAGY GONOSZ CSELEKEDETRŐL VOLNA SZÓ, ZSIDÓK, MEGOKOLT VOLNA, HOGY MEGHALLGASSALAK TITEKET. DE MIVEL TANÍTÁSRÓL, NEVEKRŐL, ÉS A TI TÖRVÉNYEITEKRŐL FOLYIK A VITA, AZT INTÉZZÉTEK EL TI MAGATOK EGYMÁS KÖZT, MERT ÉN EZEKBEN BÍRÓ NEM AKAROK LENNI. ÉS ELUTASÍTOTTA ŐKET A TÖRVÉNYSZÉK ELŐL.

 

Mi a vád ellene? Nem úgy gondol, nem úgy érez, nem úgy ért, nem úgy lát, nem úgy szól, nem úgy hisz, nem úgy tisztel… mint ők. Mi van mögötte, mi ébreszti, és miért ébresztheti bennük ezt a kegyetlen indulatot? Hatalomvágy? Önigazság? Féltékenység? Érdekek?

 

LÉNÁRD ÖDÖN

               APOSTOL

 

Kit Valaki egyszer elküldött,

s fogát szíja tőle az ördög.

 

Gallió érti, amit érthet, de mert nem áll érdekében, nem kíván részt a zsidók egymás közötti perlekedéséből. Nincs köze hitükhöz, se törvényeihez, indokolatlannak és értelmetlennek látja a vádakat, a gyűlölködést, nem tartja meghallgatásra méltónak az ügyüket, nem vágyik bíró szerepre vallásuk számára homályos kérdéseiben. És mert teheti, hisz joga és hatalma van hozzá kiutasítja, kidobja onnan őket…

Mióta világ, világ, így felel minden hivatalos egyház, avagy jegyzett felekezet a Szentlélek tűzével teli szívű elkötelezettekre, a többet, igazabbat krisztusibbat akarókra, reformálókra. Miért utálták pl. egykor az sarusok a mezítlábasokat, miért fogták el, és miért zárták börtönbe Keresztes Szent Jánost, Juan de la Cruz-t?

 

„…A reform a szerzetesek finom posztóruháját daróccal cserélteti föl, a szüntelen tevékenységet és az ájtatosság gyakorlását kínálja gyógyszerül a test kísértése és a lélek búskomorsága ellen… XII. Gergely lázadónak minősíti a Mezítlábasok mozgalmát…1577-ben a kaput beszakítva törnek rá a sarus karmelita rend emberei…Börtönbe zárják…és két hónap múlva egy falba vájt üregbe vetikOtt ír látomások, kínok, reménységek közepette… Amit leír, a helyzetéről szóló pontos híradás…”                Takács Zsuzsa

 

Nem tudtam hová kerültem,

nem tudtam hol maradok,

mily világba elmerülten,

mégis mindent láttam ott.

Szólni mégsem szólhatok…

 

Az, ki ide érkezik meg,

önmagát elveszni látja,

mit tudott rég, semmivé lesz,

s megnövekszik új tudása.

Bizonyságát leli abban,

mindent fölismer tudatlan,

tudja azt, mi tudhatatlan

 

EKKOR VALAMENNYIEN MEGRAGADTÁK SZÓSZTENÉSZT, A ZSINAGÓGA ELÖLJÁRÓJÁT ÉS MEGVERTÉK A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTT.

 

Itt derül ki, hogy az újdonsült zsinagógai elöljáró volt a felbujtó. Talán ki akarta érdemelni az őt választók megbecsülését, vagy egyszerűen nem bírta elviselni Pál elkötelezettségének, bizonysággal kimondott szavának másokra ható erejét, hitelességét…Ám amit Pál ellen ő indított, ellene fordul. Az elutasítás, a megszégyenülés sérelmét rajta kérik számon, azaz, szó nélkül, ott rögtön leverik rajta. Miféle egyetértés volt köztük? Meddig tartott?

 

Vajon mit élt át Szósztenész, a zsinagógai elöljáró? Aki szószólóként csődöt mondott, megverettetett? Szabad tudnunk róla, hogy később mint testvér említődik, Pál mellett, a Korintusiakhoz írt első levélben. Mi történt vele, talán éppen az akkor elszenvedett megverettetés ébresztette lelkét…Miféle erő vitte közéjük, mi győzte le benne a tiltakozást?

 

GALLIÓ AZONBAN EZZEL SEM TÖRŐDÖTT. PÁL PEDIG MÉG EGY JÓ IDEIG MARADT.

AZUTÁN ELBÚCSÚZTOTT AZ ATYAFIAKTÓL, ÉS SZÍRIÁBA HAJÓZOTT. VELE EGYÜTT MENT PRISZCILLA ÉS AKVILA, AKI A FEJÉT KONKREÁBAN MEGNYIRATTA: MERT EZ VOLT A FOGADÁSA. ÍGY JUTOTT EL EFÉZUSBA. OTT ŐKET ELHAGYTA, MAGA PEDIG BEMENT A ZSINAGÓGÁBA ÉS VITATKOZOTT A ZSIDÓKKAL.

 

Pál szabaddá lett újra, a rábízott igehirdetésre. Azzal a bizonyossággal gazdagodva, hogy aki neki azt ígérte, hogy nem árthatnak itt neki, annak ígéretére, szavára ezután is építhet.

És amikor eljött az ideje, továbbindult, de nem egyedül, mert csatlakozott hozzá az a házaspár, aki ide jöttekor befogadta… Akkor még csupán származásuk és a mesterségük kötötte össze őket, azóta Lélek által nyert hitük, Krisztusba vetett reménységük testvérré tette őket...

 

Hogy miféle fogadalom miatt nyiratkozott meg Akvila, nem derül ki. Csupán az, hogy szavát tartó ember, amit fogadott, azt teljesíti. Szüksége van Pálnak az ilyen hűséges társakra…

 

Együtt érkeznek Efézusba, de rájuk más van bízva, mint Pálra. Míg ő az Isten szava felől tesz bizonyságot a zsinagógában, ők otthon teszik dolgukat, s nyilván fohászkodnak érte.

 

ÁM MIKOR ARRA KÉRTÉK, HOGY HOSSZABB IDEIG MARADJON NÁLUK, NEM VOLT HAJLANDÓ, HANEM BÚCSÚT VETT TŐLÜK, ÉS AZT MONDTA: ISMÉT VISSZAJÖVÖK HOZZÁTOK, HA AZ ISTEN AKARJA, ÉS ELHAJÓZOTT EFÉZUSBÓL. ÉS MIUTÁN CÉZÁREÁBA ÉRT, FELMENT JERUZSÁLEMBE, KÖSZÖNTÖTTE A GYÜLEKEZETET ÉS LEMENT ANTIÓKIÁBA.

 

Korinthusban másfél évet töltött, miért nem maradt Pál legalább annyi ideig Efézusban is?

Hiszen igényelnék, tartóztatnák még az ott élők? Mit tart tiszteletben? Mi által igazodik el?

HA AZ ISTEN AKARJA…Tudhatja mit akar Isten? Azt érzi, hogy másfelé kell mennie?

 

Vasárnap a gyermekistentiszteleten a bethesdai beteg történetéről volt szó. Azt kérdeztem a gyerekektől, vajon miért kérdezi Jézus attól a 38 éve beteg, ágyhoz kötött embertől, hogy : Akarsz-e meggyógyulni? Hisz olyan nyilvánvaló, épp azért van ott, mert gyógyulni akar. De vajon mivel lett tele a lelke, hisz éveken át hiába mozdult, újra meg újra, sosem sikerült neki elsőnek lépni az angyalok által felkavart vízbe! És ki tudná megmondani, mióta nem volt embere? Ott feküdt remény nélkül… sok-sok éven át. Ha húsz év körüli volt mikor odakerült, közben hatvan lett! Vajon az mozdul Jézus kérdésében, hogy szabaddá tehetlek-e még arra, hogy másképp élj, hogy másképp lásd ezt a világot? Mert hiába tudsz majd futni, ha megkeseredett szívvel futsz a halál felé! Azt az ágyat kell felemelnie, ami eddig őt hordozta… Övé a lehetőség. Hiszi, lépi, akarja? És ha csak teste gyógyul, és lelke beteg marad?

 

LÉNÁRD ÖDÖN      

                BÖRTÖN

 

Múltad hevered ki, s jövődre vigyázol,

mint ki szabadságra ment el a világból.

 

Mit jelent számunkra az Isten akarata? Merjük látni abban, ami velünk történik? Az egyik fiatal rokonom óriási megrázkódtatáson ment keresztül. Huszonéves, még diák, nyáron volt az esküvője. A hónaljában csomókat vett észre. Orvoshoz került, azután kórházba, ahol eltávolították a csomókat. A szövettani vizsgálat után tudta meg, rosszindulatú csomókat távolítottak el… Írtam neki. Egy távoli városban tanul, teológusok a párjával együtt...

 

Kórházlelkész lányom telefonon hívta, beszélgetett vele. Alig hittem, mikor elmondta, hogy betegséggel és kórházzal kapcsolatos élményeiről úgy mesélt, mint aki szüntelenül szembetalálkozott Isten által küldött segítőkkel, őrző szeretetével. A vizsgálatoknál, a műtőben, a az osztályon…Lépésről, lépésre… Mi tette szabaddá ezt látni? Miért nem zuhant kétségeibe? Hiheti, remélheti, hogy mindez azért történt az életében, hogy amikor végez a teológián, és gyülekezetbe kerül, értőbb, elkötelezettebb szívvel legyen majd ott jelen?

 

Krisztina lányom mesélte, elvitte gyerekeit az óvodai farsangra. Még a három éves Jázmin sem jár közéjük, csak meg-meglátogatják a csoportot. Ő is beöltözött, csodás tündérruhába, velük táncolt, jól érezte magát. Aztán az óvó néni játékot kezdeményezett. Talán ismerős az a körbejárós, leülős, mikor mindig kivesznek egy széket a kőrből. Jázmin először csak nézte, hogyan működik a játék. Szeretett volna velük együtt játszani, velük együtt futkározni, mint egy igazi óvodás… Egyszer csak észrevették, hogy maga mellé húzott egy kirakott széket, aztán beállt a körbe, és együtt futott a többiekkel. Ám amikor tapsolnak, és ülőhelyet kellett keresni, arra az általa kint odakészített székre ült. Újra meg újra. Benne volt, és mégsem volt benne. A vesztés lehetőségét nem tudta vállalni.

 

Mit akarhat velünk? Tudunk mást élni, mint eddig? HA AZ ISTEN AZT AKARJA…Pál szabad volt erre az akaratra. Elhatározását, maradását vagy távozását nem az szabta meg, hogy hol látják szívesen, vagy hol boldogul könnyebben, hanem az, hol tudhatja maga mellett, Lelke erejét, jelenlétének bizonyosságát ajándékozó Urát.