„A pietisták a felekezetek közötti összebékítést tűzték ki maguk elé célként, fontos volt számukra egyfajta szociális gondoskodás az elesettek iránt, illetve a tudományokban való elmélyülés. Ez a hármasság jellemző módon kapcsolódott össze tevékenységükben, ami páratlan a többi felekezettel összevetve, hiszen más közösségek számára jobbára ezek közül csak az egyik volt hangsúlyos” – mondta Verók Attila történész, az egri Eszterházy Károly Egyetem dékánhelyettese „A hallei pietizmus és a reformáció: Martin Luther követője, August Hermann Francke” című, német nyelvű kiállítás megnyitóján. A hallei Franckesche Stiftungen vándorkiállítása 2016-ban indult útjára Európában, tavaly ősszel érkezett Magyarországra. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának meghívására a közelmúltban a budapesti teológiára is megérkezett, és március 31-ig látható a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday utca 28. alatti székházának második emeletén.
„A húsz tablóból álló sorozat a reformáció alapítójától, Martin Luthertől indul, és az ő örökségét próbálja bemutatni egy kétszáz évvel későbbi hallei mintán” – ismertette a vándorkiállítás magyarországi szervezője. „August Hermann Francke (1663–1727), a hallei pietizmus alapítója ugyanis komolyan úgy gondolta, Luther nyomdokain kell lépkedni. Mindaz, amit a reformátor megvalósított, az Francke szerint egy későbbi, 18. századi környezetben is minden további nélkül megvalósítható, sőt, elmélyíthető. Ezt a folyamatot mutatja be a tablók sora Francke személyétől kezdve, az által létrehozott egyes intézményeken keresztül az európai, illetve az Európán kívüli kapcsolatrendszerig. A tablók megjelenítik azt is, hogy a Francke által még a 17. század végén létrehozott pietista örökséget hogyan ápolják mai is egy élő környezetben, és bizony ez példaértékű. Olyannyira, hogy a Franckesche Stiftungent, vagyis a Franckei Alapítványokat szeretnék beemelni az UNESCO világörökségi listájára.”
Francke egykor különösen ösztönözte az oktatás és a szociális ellátás fellendítését, többek között árvaházat építtetett. „Ezt követően mindössze harminc év kellett ahhoz, hogy ebből az építményből egy szinte teljesen önellátó módon működő iskolaváros nőjön ki, ahol 1727-ben már 3000 ember élt és dolgozott. Martin Luther elképzeléseiből kiindulva Francke Halléban egy világot átfogó társadalmi reformot álmodott meg. Egy olyan társadalmi reformét, amelynek fókuszában a közjó és az emberek jóléte állt. Ennek érdekében pedagógiai reformokat kezdeményezett, amelyek a korszak legaktuálisabb témáit, azaz a társadalmi szerepvállalás és az oktatáshoz, művelődéshez való jog kiterjesztését célozták meg, és a világ legelső bibliaintézetének, az ún. Canstein-féle Bibliaintézetnek a hallei árvaházban történt megalapításával valóra váltotta azt az évszázados álmot, hogy minden ember kezébe egy-egy Luther-féle Biblia kerüljön.”
Az idézet a Franckische Stiftungen jelenlegi igazgatójának, Thomas Müller-Bahlke köszöntőleveléből származik, melyet szintén Verók Attila történész olvasott fel. Az igazgató levelében kitért a pietizmus magyarországi vonatkozásaira is: „A lelkészként, tanítóként, orvosként és tudósként világszerte tevékenykedő hallei pietisták kontinenseket behálózó kapcsolatrendszere Dél-Indiától Észak-Amerikán és Oroszországon keresztül egészen a Kárpát-medencéig kiterjedt. A történeti Magyarországon a vallási türelem eszméjét a kezdetektől fogva hirdető pietizmus nagyon sok követőre talált a 18. században. A magyar pietizmus atyja az a győri származású Torkos András (1669–1737) volt, aki a pietizmus egyik legnevesebb alakjának, Philipp Jakob Spenernek (1635–1705) a javaslatára magához Franckéhoz ment el tanulni Halléba. Torkos fordította le magyarra és jelentette meg nyomtatásban Halléban többek között Luther Kis katekizmusát. Francke írásai is utat találtak Magyarországra – legtöbbször hallei hungarus peregrinus diákok magyar nyelvű átültetésében. A fordítók egyike, Szabó (Sartotius) János (1695–1756) 1724-ben Nemescsón hallei mintára árvaházat alapított. De ugyanígy tett nem sokkal később Bél Mátyás Pozsonyban vagy Christoph Nicolaus Voigt és a neves erdélyi szász kormányzó, Samuel von Brukenthal is Nagyszebenben.”
Verók Attila történész hozzáfűzte: sok Kárpát-medencei magyar hallgató tanult egykor Halléban, akik egyetemi éveik alatt magukba szívták és haza is hozták a pietizmus szellemét a történeti Magyarországra. „Ezek a hallgatók a konkrét pietista gyakorlatot is meghonosították hazánkban, például árvaházat és iskolákat építettek, hallei mintájú gyógyszertárat hoztak létre, valamint szegénygondozást végeztek. Erdély mindig is olvasztótégely volt a különböző vallások befogadása tekintetében, így ott különösen is tért nyert a pietizmus. Komoly vallási körök éltek néhány évtizeden keresztül a pietizmus szellemében, de volt egy dunántúli kör is, amely ezt a szellemiséget próbálta meg követni.”
A megnyitón elhangzott az is, hogy a Franckesche Stiftungen és magyarországi tudományos intézmények között 2000-ben megkötött együttműködés jóvoltából az utóbbi másfél évtizedben a teljesség igényével sikerült feltárni a Franckei Alapítványok történeti gyűjteményeiben a hungarica-, azaz a Kárpát-medencére vonatkozó kora újkori, tehát az 1800 előtti időkből származó anyagokat. Verók Attila idézte Franckesche Stiftungen igazgatóját, aki szerint a kevés számú magyar kutató ezzel értékes és hiánypótló munkát végzett, melynek nyomán immár jól dokumentálható a hallei–magyar szellemi kapcsolatok története. „A hungarica-feltárás első publikált eredményét a Franckei Alapítványok közel 13 ezer darabot számláló portrégyűjteményéből kikerülő magyar ábrázolásokból összeállított katalógus jelentette még 2003-ban. Hat évvel később, 2009-ben ezt a kötetet követte a magyar vonatkozású történeti térképeket és látképeket magában foglaló színes katalógus megjelenése. A Stiftungen levéltárában őrzött magyarországi szerzők leveleit és kéziratait tartalmazó katalógus 2015 karácsonyán látott napvilágot, és megjelenés előtt áll az Alapítványok hatalmas történeti könyvtárában elrejtve meglapuló több ezer magyar vonatkozású régi nyomtatványt bemutató többkötetes katalógus is.”

A Franckesche Stiftungen – alapítójának, August Hermann Franckénak a szellemében – kiterjedt és jól működő oktatási, kulturális, valamint művelődési intézményegyüttesként (Bildungskosmos) működik ma is. Négyezernél is többen tanulnak, dolgoznak és tanítanak az Alapítványok és partnereik szociális és oktatási-tudományos intézményeiben, amelyek mind egyetlen campuson helyezkednek el. A megnyitón köszöntőt mondott Zsengellér József, a Hittudományi Kar dékánja is, aki elmondta: a Halle–Wittenbergi Egyetem a budapesti teológia diákjait is várja falai közé, amelyre az Erasmus-ösztöndíjpályázat biztosít lehetőséget, így magyar református diákok is tanulhatnak és kutathatnak a Franckesche Stiftungen területén.

Képek: Vargosz