Dániel könyve - 16. Elvégzett dolog

Ószövetség – Dániel könyve 9:20-27.

MÉG BESZÉLTEM, IMÁDKOZTAM, VALLÁST TÉVE VÉTKEMRŐL ÉS NÉPEMNEK, IZRÁELNEK A VÉTKÉRŐL, ÉS KÖNYÖRÖGTEM ISTENEMHEZ, AZ ÚRHOZ, ISTENEM SZENT HEGYÉÉRT; MÉG MONDTAM AZ IMÁDSÁGOT, AMIKOR GÁBRIEL, AZ A FÉRFI, AKIT AZELŐTT LÁTTAM A LÁTOMÁSBAN, SEBESEN HOZZÁM REPÜLT, ÉS MEGÉRINTETT ENGEM AZ ESTI ÁLDOZAT IDEJÉN. MAGYARÁZNI KEZDETT, ÉS ÍGY BESZÉLT HOZZÁM: DÁNIEL, AZÉRT JÖTTEM IDE, HOGY MEGÉRTÉSRE TANÍTSALAK. AMIKOR KÖNYÖRÖGNI KEZDTÉL, EGY KIJELENTÉS HANGZOTT EL ÉS ÉN AZÉRT JÖTTEM, HOGY ELMONDJAM AZT NEKED, MIVEL TE KEDVES VAGY ISTEN ELŐTT. ÉRTSD MEG A KIJELENTÉST, ÉS ÉRTSD MEG A LÁTVÁNYT! HETVEN HÉT VAN KISZABVA NÉPEDRE ÉS SZENT VÁROSODRA. AKKOR VÉGET ÉR A HITSZEGÉS, ÉS MEGSZŰNIK A VÉTEK, ENGESZTELÉST NYER A BŰN, ÉS ELJÖN HOZZÁNK AZ ÖRÖKKÉ TARTÓ IGAZSÁG. BETELJESÜL A PRÓFÉTAI LÁTOMÁS, ÉS FELKENIK A SZENTEK SZENTJÉT. TUDD MEG AZÉRT, ÉS ÉRTSD MEG: ATTÓL FOGVA, HOGY ELHANGZOTT A KIJELENTÉS JERUZSÁLEM ÚJJÁÉPÜLÉSÉRŐL, HÉT HÉT FOG ELTELNI A FEJEDELEM FELKENÉSÉIG. AZUTÁN MÉG HATVANKÉT HÉT, ÉS ÚJJÁÉPÜLNEK A TEREK ÉS A FALAK NYOMORÚSÁGOS IDŐKBEN. A HATVANKÉT HÉT ELTELTE UTÁN MEGÖLIK A FELKENTET, SENKIJE SEM LESZ. EGY ELJÖVENDŐ FEJEDELEM NÉPE PEDIG ELPUSZTÍTJA A VÁROST ÉS A SZENTÉLYT. ELVÉGZETT DOLOG, HOGY PUSZTÁN ÁLLJANAK A HÁBORÚ VÉGÉIG. DE A FEJEDELEMNEK IS VÉGE LESZ, HA JÖN AZ ÁRADAT. ERŐS SZÖVETSÉGET KÖT SOKAKKAL EGY HÉTRE, DE A HÉT KÖZEPÉN VÉGET VET A VÉRES- ÉS AZ ÉTELÁLDOZATNAK. A TEMPLOM SZEGÉLYÉRE ODAKERÜL AZ ISZONYATOS BÁLVÁNY, MÍG CSAK RÁ NEM SZAKAD A PUSZTÍTÓRA A VÉGLEGES MEGSEMMISÜLÉS.

                                                                                                                       

MÉG BESZÉLTEM, IMÁDKOZTAM, VALLÁST TÉVE VÉTKEMRŐL ÉS NÉPEMNEK, IZRÁELNEK A VÉTKÉRŐL, ÉS KÖNYÖRÖGTEM ISTENEMHEZ, AZ ÚRHOZ, ISTENEM SZENT HEGYÉÉRT; MÉG MONDTAM AZ IMÁDSÁGOT, AMIKOR GÁBRIEL, AZ A FÉRFI, AKIT AZELŐTT LÁTTAM A LÁTOMÁSBAN, SEBESEN HOZZÁM REPÜLT, ÉS MEGÉRINTETT ENGEM AZ ESTI ÁLDOZAT IDEJÉN.

Amire nézve eligazító isteni kijelentést kapunk, arra nézve Isten megengedi hogy kipróbálódjunk. Lelkem érintette múlt héten a szó, és alig pár nappal később, mások felőli rosszindulat ért, és szememben olyan reménytelenné lettek, mintha számukra nem is ébredhetne több lehetőség. Pedig csak én adtam fel emberi szinten, én lettem rájuk nézve hitetlenné. Legyőzheti szívemet a reménység, legalább annyira, hogy beleférjenek, belekerüljenek abba, amit a jövőre nézve gondolok. Mi érintett? Enyém az ember számára lehetetlenen áttörő reménység, vágy és készség? Minden lehetőség az irgalmas Isten kezében van. Mennyire másképp viszonyulunk a másik elutasító, minket sértő viselkedésével szemben, ha van rá nézve reménységünk. Lépjük, vagy csak tudjuk? Nekünk van szükségünk a másik embert vállaló hitre? Hányszor könyörülhetett Isten efféle reménységre felelve, rajtunk, s másokon?

MAGYARÁZNI KEZDETT, ÉS ÍGY BESZÉLT HOZZÁM: DÁNIEL, AZÉRT JÖTTEM IDE, HOGY MEGÉRTÉSRE TANÍTSALAK. AMIKOR KÖNYÖRÖGNI KEZDTÉL, EGY KIJELENTÉS HANGZOTT EL ÉS ÉN AZÉRT JÖTTEM, HOGY ELMONDJAM AZT NEKED, MIVEL TE KEDVES VAGY ISTEN ELŐTT. ÉRTSD MEG A KIJELENTÉST, ÉS ÉRTSD MEG A LÁTVÁNYT!
Aki KEDVES ISTENNEK, annak megengedi, hogy lássa, amit láthat, értse, ami érthető, befogadja, átgondolja, magában forgassa, hordozza, közvetítse látását, értését a többiekért is. Akik nem látnak, nem értenek, szüntelen háborúságban élnek magukkal, másokkal.

HETVEN HÉT VAN KISZABVA NÉPEDRE ÉS SZENT VÁROSODRA. AKKOR VÉGET ÉR A HITSZEGÉS, ÉS MEGSZŰNIK A VÉTEK, ENGESZTELÉST NYER A BŰN, ÉS ELJÖN HOZZÁNK AZ ÖRÖKKÉ TARTÓ IGAZSÁG. BETELJESÜL A PRÓFÉTAI LÁTOMÁS, ÉS FELKENIK A SZENTEK SZENTJÉT.

E protestáns új fordítású rész mellé, hadd illesszem a másik három fordítást, hiszen ez az a mondandó amire taníttatik, az ami felelet az ő imádságára, amit megérthet és láthat Dániel:

„Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.”
Károly Gáspár féle fordítás

„Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét.” Katolikus bibliafordítás

„Hetven hét szabatott népedre, és szent városodra, az elpártolás befejezésére, a vétkek mértékének betöltésére, és a bűnösség kiengesztelésére, és az örök igazság elhozatalára, és látomás és próféta megpecsételésére, és a szentek szentjének felkenetésére.”

Kecskeméthy féle fordítás


Miért volt, mire is kellett ez a keserves nehéz hetven esztendő Isten választott népének? Megpróbálom a négy fordítást összegezni, hogy érezzük a súlyát annak, ami itt elhangzik:

Hogy véget érjen HITSZEGÉS, hogy vége szakadjon a GONOSZSÁGNAK, hogy befejeződjön az ELPÁRTOLÁS, hogy megszűnjön a VÉTEK, hogy bepecsételtessék a BŰN, hogy betöltődjön a VÉTKEK MÉRTÉKE, hogy engesztelést nyerjen a BŰN, hogy eltöröltessék a HAMISSÁG, hogy levezekeltessék a VÉTEK, hogy kiengeszteltessék a BŰNÖSSÉG…


RÓNAY GYÖRGY

            CSAK AKKOR TUDJUK


Csak akkor tudjuk, hogy mit ér
s milyen romlandó kincs az élet,
ha őszülni kezd a hajunk
és megértünk már negyven évet.

Ha egy-egy éber éjszakán
a szenny s a lúg a szánkig ér föl
az ifjúság esztelenül
szélbepazarolt idejéből.

Mint a fuldoklók, kapkodunk
s fejünket vernénk már a falba
Hiába. Azon, ami volt,
semmi szándéknak nincs hatalma.

Kiásnánk, s élnénk elvetélt
esztendeinket sírva többé.
Nem lehet. Ez a hulla ott
bomlik már bennünk mindörökké.


Legutóbb beszéltünk már róla, mit is, miféle mennyiséget jelenthet ez a hetven esztendő? Emberéletnyi idő, ami számomra egyben azt is jelenti: az embernek egész élete kevés arra, hogy jóvátegye, megszűntesse, kiengesztelést nyerve törölhesse az elkövetett bűnöket - mi kevesek vagyunk ahhoz, hogy BEPECSÉTELTESSEN a bűnök iszonytató áradata.
Szabad Dániellel együtt látnunk és megéreznünk, a bűn fölibénk kerekedő, ránk telepedő súlyát, hitszegő engedetlenségünk iszonyú, Istentől elválasztó erejének hatalmát következményét, s csak ezután mérhetjük valósan, az ezt eltörlő isteni irgalom mérhetetlen voltát…

Miért kellett ehhez hetven esztendő? Hogy mindezek után ELJÖJJÖN, ELHOZASSÉK, ELÉRKEZZEN az ÖRÖK IGAZSÁG… Mert nem vetette el örökre népét az Úr…könyörülni akar rajtuk, kegyelmezni nekik, de tudniuk kell, mibe kerül, hogy nem vesznek el a bűneik miatt, Tőle kapnak lehetőséget, végtelen irgalmából nyerik, hogy ne azt arassák, amit vetettek…
És azt is látniuk, érteniük, érezniük kell, hogy számukra mindez elérhetetlen, léphetetlen, csupán Isten irgalma által érkezhet meg hozzánk. Mert örökkévaló az Ő szeretete, és mert nem mindörökké haragszik népére az Úr…

Mi miatt is kell a hetven esztendő? Mert megmondatott, és mert érvényes az ítélet. Hogy teljesüljön, bepecsételtessék a LÁTOMÁS, a PRÓFÉTÁK szava, a JÖVENDÖLÉS… És hogy felkenessék a SZENTEK SZENTJE…Mit jelent ez? Hogy múljon, aminek múlni kell, vesszen, aminek veszni kell, míg szeretete által teremhet számukra új lehetőség, mikor megengedi, hogy szent templomában, választott népe színe elé álljon…

TUDD MEG AZÉRT, ÉS ÉRTSD MEG:ATTÓL FOGVA, HOGY ELHANGZOTT A KIJELENTÉS JERUZSÁLEM ÚJJÁÉPÜLÉSÉRŐL, HÉT HÉT FOG ELTELNI A FEJEDELEM FELKENÉSÉIG. AZUTÁN MÉG HATVANKÉT HÉT, ÉS ÚJJÁÉPÜLNEK A TEREK, ÉS A FALAK NYOMORÚSÁGOS IDŐKBEN.

Dániel esedező imádságára felelt a kijelentés, és akkortól érvényes az idő, melyről Gábriel az isteni követ beszél. Amit Jeremiás szava alapján, sok éven át reménységként megőrzött, az teljesül. De nem azt hallja, hogy itt a hazatérés ideje, készülődjön, csak azt, mennyire közel az idő, és amit most népére nézve kijelentésként hall, az egyáltalán nem lesz könnyű, sőt sok nyomorúság közepette teljesül, de újjáépül Jeruzsálem…

A HATVANKÉT HÉT ELTELTE UTÁN MEGÖLIK A FELKENTET, SENKIJE SEM LESZ…

Mit kellene Dánielnek megérteni? Mit érthetett ő e kijelentésből, s felénk mit közvetíthet?
Hadd idézzem a másik bibliafordítás szövegét is, talán a kettő együtt többet mond nekünk:

„A hatvankét hét múlva pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz…

MEGÖLIK A FELKENTET – kiírtatik a Messiás …Igen, nem volt elég kevesebb, el kellett jönni Isten Fiának, a megígért Krisztusnak, és Ő életét adja oda a mi életünkért. „Hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen…” Dániel legfeljebb megérezhette a szó félelmetes súlyát, miféle isteni áldozatról, és irgalomról van szó, mi pontosan tudhatjuk általa vállalt bűneink árát. Mi ér többet: alig érteni, vagy jól tudni? Amit Dániel érzett, vagy amit mi nem érzünk? Olyan durva a szó: kiírtatik… Lehet-e súlytalanná, hogy miattunk? Megérinti-e lelkemet, hogy értem el kellett veszni? Mert kevés vagyok, tehetetlen, nélküle beleveszek abba, amit élek, amit másoknak akarva, akaratlan, szüntelen okozok…


RÓNAY GYÖRGY

               KEZDŐDIK?


Csak egy kis repedés fut végig a falon,
s egy-két év múlva összedűl a ház.

Csupán egy rebbenésnyi fájdalom,
és kezdődik a pusztulás.


EGY ELJÖVENDŐ FEJEDELEM NÉPE PEDIG ELPUSZTÍTJA A VÁROST ÉS A SZENTÉLYT. ELVÉGZETT DOLOG, HOGY PUSZTÁN ÁLLJANAK A HÁBORÚ VÉGÉIG. DE
A FEJEDELEMNEK IS VÉGE LESZ, HA JÖN AZ ÁRADAT…

vagy a másik fordítás szerint: És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.”

ELVÉGZETT DOLOG – elhatároztatott a pusztulás … Megszűnik, elpusztul a SZENTÉLY…
Krisztus halálakor meghasad a kárpit, porig romboltathatott templomuk, nincs többé az oltár, nem lehet a bűnökért áldozatot bemutatni. Örökös harc közepette van hit által megtartatás…

„Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket…Így szól az Úr: Törvényemet a szívükbe adom és elméjükbe írom; bűneikről és gonoszságaikról többé nem emlékezem meg. Ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.
Zsidókhoz írt levél 10:14-18.

ERŐS SZÖVETSÉGET KÖT SOKAKKAL EGY HÉTRE, DE A HÉT KÖZEPÉN VÉGET VET A VÉRES- ÉS AZ ÉTELÁLDOZATNAK. A TEMPLOM SZEGÉLYÉRE ODAKERÜL AZ ISZONYATOS BÁLVÁNY, MÍG CSAK RÁ NEM SZAKAD A PUSZTÍTÓRA A VÉGLEGES MEGSEMMISÜLÉS.

Mit tudunk, mit merünk visszafelől nézve, e számok egységei alapján kiokoskodni? Sokan próbálták, de valami mindig-mindig hibázik, el kell fogadnunk, van amit érthetünk, s van ami lepecsételt titok marad, kiderítve is kideríthetetlen, akkor is, ha magyarázatot találunk rá. Ami fontos, azt tudhatjuk, láthatjuk, érthetjük. Eljött Krisztus, és az életével fizetett értünk…


BÓDÁS JÁNOS

          ELÉ MEGYEK

A hó csendben lebben,
nagy lepke-pelyhekben,
s mindent belep…
Fehér lett a sivár,
élettelen határ,
erdő, berek.

Meddig a szem elér,
minden tiszta fehér,
de ott maradt
(eltakarva igaz)
a szenny, a sár, a gaz
a hó alatt.

Vastagon hull reám,
csupa hó a ruhám
köröskörül.
Ím most hólepetten
én is fehér lettem!
… De csak kívül!

Jön már, kinek vére
megmos hófehérre,
elé megyek.
Szívem trónjára ül
hogy általa belül
tiszta legyek.


Merjük látni, érteni, remélni? ELVÉGEZTETETT! Miénk a lehetőség, meglelhetjük, élhetjük.