Lélektalálkozás

Dél volt, csodás
harangtalálkozás


Reményik Sándor

Azt mondod, Istent hívja az, aki ellenállhatatlanul megszólal. De más azt feleli erre: Nem akad közöttünk egy se, aki naponta, percenként, szünet nélkül ne Istent szólítaná. Aki csak egyszer szólt Istenhez, az tudja, hogy nem szavakkal szólt. A szót Isten adja az embernek. A szó, akár a barátság, vagy a szerelem, lánc az isteni és emberi világ között. A láncot az ember segítésére, nem az ember szőtte. Az ember rosszul érti a szót. Innen a sok nyelv. Ki meri az életét beledobni a szavakba?

Kemény Katalin


A kóró fohászkodik

Kóró vagyok. Szúrós és üres.
Gyümölcsöt rajtam senki sem keres.
Nincsen jövőm. Csak visszanézni jó,
mikor még csüngött rajtam pár bogyó,
és csipegette éhes kis madár.
De énfelém már a madár se jár.
Nyílt rajtam régen színes kis virág,
hanem azóta más lett a világ.
Új rügyek nőnek ifjú ágakon,
új lábak járnak újult utakon.
Megvénült éltem egyet kérne még:
ne taposson rám sáros, rút kerék!
Égessen el egy szép tavaszi tűz,
mely minden lomot a rétről kiűz.
Ragyogja be az újuló utat
felcsapó lángom, mely égre mutat.

Dömötör Ilona


A virág bátorsága a gyermek bátorsága. A virág gyengesége a gyermek gyengesége... A virág a legnyíltabb lény, ami belül van, azt hordja legkívül. Más teremtménynél már az is csoda, ha az élet egy-egy pillanatában ki tud nyílni a lélek. - A növény lelke, a virág, órákig, napokig, hetekig szünet nélkül nyílik. És aztán a felszabadult lélekrész fölszáll boldog hazájába, "elhervad". De míg van a növényben élet, addig mindig újból és újból megnyílik.

Kemény Katalin


Sokan azt hiszik, az élet csúcspontja a nyár, az aratás, a dél, a munka. Sokan azt hiszik, az élet csúcspontja az érés, az ősz, a gyümölcs. Még olyanok is vannak, - ó a balgák - akik azt hiszik, a tél a legkomolyabb, ez a jutalom, ez a büntetés. Erre készülnek három évszakon át. Az élet csúcspontja a tavasz. - Hogyan? A készülődés, a kinyílás, az éretlenség? Nem, nem ez a tavasz, hanem a virág, a fény kinyílása. - Ha az emberek szeretnék, ha az emberek hinnék a világ örökkévalóságát és nem várnák, hogy a virág lehulljon, ha a gyümölcs reményében nem burkolóznának már tavasszal álszomorúságba, - a földön örökké tavasz lenne.

Kemény Katalin

Félálom-féle

Éltek-e akiket eltemettem?
Élnek-e, kik itt járnak mellettem?
Régi levelek közt keresgélek,
emlékek közt babrálgat a lélek.

Dömötör Ilona

fotó: André Kertész


Amikor lelkek találkoznak össze,
kik egymás földi arcát sose látták,
amikor összecsengő harangszóként
eggyé forr bennük a közös imádság,
olyankor dél van. Lelkek delelője.
Az öröm napja a zenitre száll.
Megkönnyülten emeli közös terhét
az előbb görnyedt, roskadt, gyönge váll.
Akkor a lelkek egymásra ismernek,
egy közös jelszó rajtuk átremeg,
S a lelkeknek ez az ölelkezése
minél szentebb, annál testetlenebb.
Csak egy a fontos: Isten hangja bennünk.
Nem fontos az arc, s nem fontos a szó már.
Mikor a lelkek így csendülnek össze,
zengőbb az minden déli harangszónál.

Dömötör Ilona


Csak az olyan írást olvasd, melynek írója minden szó előtt egész életét ajánlotta fel annak, akitől jött a szó. Jaj nekem, - kiált az apostol - ha az Evangéliumot nem hirdetem. Aki valóban szól, ír, az tudja magáról minden pillanatban, hogy csak eszköz. Csak az írjon, aki tudja, hogy a valósággá vált szónak nem lesz szüksége sem arra, aki leírja, sem arra, aki kimondja.

Kemény Katalin