Márk evangéliuma - 2. Azonnal, azonnal, azonnal

 Új szövetség - Márk evangéliuma 1:12-20.

A LÉLEK PEDIG AZONNAL ELRAGADTA ŐT A PUSZTÁBA. A PUSZTÁBAN VOLT NEGYVEN NAPIG , ÉS A SÁTÁN KISÉRTETTE. VADÁLLATOKKAL LAKOTT EGYÜTT , ÉS AZ ANGYALOK SZOLGÁLTAK NEKI. ÉS AZUTÁN, HOGY JÁNOST TÖMLŐCBE VETETTÉK, ELMENT JÉZUS GALILEÁBA, ÉS HIRDETTE ISTEN EVANGÉLIUMÁT : BETELT AZ IDŐ, ÉS ELKÖZELGETETT AZ ISTEN ORSZÁGA. TÉRJETEK MEG ÉS HIGGYETEK AZ EVANGÉLIUMBAN. AMIKOR A GALILEAI TENGER MELLETT JÁRT, MEGLÁTTA SIMONT, MEG ANDRÁST, SIMON TESTVÉRÉT, AMINT A TENGERBE KÖRHÁLÓT VETETTEK - MERT HALÁSZOK VOLTAK. ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK JÉZUS: KÖVESSETEK ENGEM ÉS ÉN EMBERHALÁSZOKKÁ TESZLEK TITEKET. ÉS AZONNAL OTTHAGYTÁK HÁLÓIKAT, ÉS KÖVETTÉK ŐT. AMIKOR KISSÉ TOVÁBBMENT, MEGLÁTTA JAKABOT, ZEBEDEUS FIÁT, ÉS JÁNOST AZ Ő TESTVÉRÉT. AZOK IS A HAJÓBAN, A HÁLÓKAT JAVÍTGATTÁK. ÉS AZONNAL ELHÍVTA ŐKET ; ŐK PEDIG ATYJUKAT ZEBEDEUST , A HALÁSZLEGÉNYEKKEL EGYÜTT A HAJÓBAN HAGYTÁK ÉS KÖVETTÉK ŐT.

                                                                                                                      

 

Ebben a tulajdonképpen rövid igerészben, háromszor fordul elő ez a kifejezés: AZONNAL 
Mi az, amit mi azonnal, rögtön, mindjárt, azonmód, máris, még abban a pillanatban, lépünk, teszünk? Mi kényszerít lépni, AZONNAL tenni valamit? Mitől lesz valami elhalaszthatatlan? 
Szabadok vagyunk lépni, avagy nem lépni? Mit kéne ezzel kapcsolatban megértenünk?

 

A LÉLEK PEDIG AZONNAL ELRAGADTA ŐT A PUSZTÁBA. A PUSZTÁBAN VOLT NEGYVEN NAPIG, ÉS A SÁTÁN KISÉRTETTE. VADÁLLATOKKAL LAKOTT EGYÜTT, ÉS AZ ANGYALOK SZOLGÁLTAK NEKI.

 

Akkor, rögtön, még abban a pillanatban...A LÉLEK AZONNAL ELRAGADTA ŐT A PUSZTÁBA. Milyen pillanat volt ez? Idézzük fel. Amikor Isten kijelentése felőle elhangzott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm!" AZONNAL ez után... a pusztai egyedüllét csendje, és kísértés következik...

 

Negyven nap. Miféle szükségszerűség, miféle kényszerűség, mire felel, miért így történik? 
AZONNAL megragadja a Lélek, viszi a pusztába. Hova? Ahol nincs más, ember, aki beleszólhat, beleronthat hízelgéssel, oktalan megkérdőjelezéssel, osztozni akaró becsvággyal... Nincs több, mint Isten bizonyossága, elvesz belőle az, aki rátesz egy lapáttal... kell a csend, szabad és kell Isten kijelentésének súlyát átvenni, ízlelni, egész szívvel elköteleződni...

 

Miért, mivel kísérti őt a Sátán a pusztában? A bizonyosságot venné el tőle... Hogyan? Most akard, itt és magadért használd amit kaptál! Mit kínál? Saját magát az isteni jelenlét helyett! Neki, aki mindennél inkább abban kíván benne lenni, Isten akaratát teljesíteni, amire nézve éppen bizonyossá lett. Még abban a pillanatban. AZONNAL, rögtön jön, ébred a kísértés... Mivel kísért a Sátán? Az erővel, amit kapott. Bizonyítsd be! Mutasd meg! Légy ura! Mintha mi teljesítenénk. Pedig Isten teljesít, én benne maradhatok, ha meg nem ront a kivagyiság, valakiség, kiválasztottság, még abban a pillanatban, AZONNAL ÉBREDŐ mákonya...

 

VADÁLLATOK - ANGYALOK. Miféle párosítás ez így együtt? Az isteni küldetésben a kiszolgáltatottság és az isteni bizonyosság egyszerre van jelen. Csak valódi kiszolgáltatottságban van jelen megtartó erőként a bizonyosság. Krisztustól nem vehette el a Sátán, mert Ő mindig Istenre mutatott, sosem magára. Tudja emberi teste esendőségét, hogy mindaz, amit kaphat, azt vagy Istentől kapja, vagy nincs. Neki nem is kell másképp. Csak Tőle, csak benne, csak általa. Ez az Isten szerinti élet: a teljesedés engedelmesség általi lehetősége.

 

"Míg gondolkozásával egy ember abban a birodalomban mozog, melyben igen kiművelt emberek foglalnak helyet, ki van szolgáltatva emberi ítéletek ellenőrző műveleteinek. Mihelyt azonban túlhalad ezen a határon, ezek sem nem felügyelhetnek már rá, sem nem gátolhatják semmiben. A gőg kísértése oly erőssé válik ekkor, mint addig soha. Aki ilyen helyzetbe kerül, az eltévedést, az illúziókat és a hazugságokat csak Isten kegyelméből kerülheti el, ha azt szíve teljéből igényli, s tökéletes hittel és alázattal. Máskülönben vagy visszasüllyed oda, ahol társai várakoznak a belépésre, vagy martalékául ragadja el az ördög..."   Simone Weil

 

Úgy hiszem, mindnyájan látjuk, hogy ha valaki valami különleges tehetséggel megáldottan kiemelkedik, vagy kiemeltetik, könnyen válik prédájává, rabjává önnön nagyságának, különlegességének, kiválóságának, zsenialitásának... Igen ám, de aki többet kapott, többért felelős: többet tékozolhat, többet veszíthet, tőle többet kérnek majd számon... De akár több, akár kevesebb, mind ajándékba, visszaadni kapott, Isten által teljesedhet. Ez az alázat titka. 


AZONNAL ELRAGADTA ŐT A LÉLEK... AZONNAL szüksége volt kiszolgáltatottságra, isteni erőre, Isten jelenlétére, megőrző szeretetére, védelmére. Ha ezt érteni, élni mernénk! A keresztények többsége elvárja, hogy Isten megkímélje őt a nehézségektől, kísértésektől, mások pedig azt kérdezik: Miért engedi Isten, hogy épp velük történjen baj, nyomorúság...?

 

ÉS AZUTÁN, HOGY JÁNOST TÖMLŐCBE VETETTÉK, ELMENT JÉZUS GALILEÁBA ÉS HIRDETTE ISTEN EVANGÉLIUMÁT: BETELT AZ IDŐ, ÉS ELKÖZELGETETT AZ ISTEN ORSZÁGA. TÉRJETEK MEG ÉS HIGGYETEK AZ EVANGÉLIUMBAN.

 

Miféle helyzetben indul útjára Jézus? Erőt meghaladó, nem igen kívánt út. Jánost, aki hírnöke, útkészítője volt, elfogták, bebörtönözték. És tudja, hogy akkor ő következik. Így mondja: BETELT AZ IDŐ. Az kényszeríti.

 

Mert van, amikor saját teljesülni kész életem, küldetésem bizonyossága kényszerít lépni... Lehet persze vak rá az ember. Mi vakíthat meg? Önteltség, hiúság, gyávaság, restség... 


Mikor nem szembenézek a dolgokkal, hanem csak tudni vélem a dolgok magyarázatát...

 

Valaki írt nekem. Szeretne egy keresztyén szervezet vezetőségében látni. Bennem rögtön a tiltakozás ébredt. Én nem akarom, sosem akartam vezető pozíciót, ahol a szerep, az elvárás, a vállalás követel lépést, nem a szív. Még nem válaszoltam. Rest vagyok? Vagy magamat féltem a kiszolgáltatottságtól? Miért nem tudom? Mert nem kényszerít oda az isteni szükség, a magát adó bizonyosság?

 

AZONNAL OTTHAGYTÁK HÁLÓIKAT...

Mikor lépek azonnal? Ha kényszerítő helyzet van. Néhány egyszerű példa: ha odaégne a rántás, lekapom a tűzről, ha a gyerek az autó elé szaladna, elkapom a kezét, ha vérzik egy seb, bekötöm, ha tűz támad, azt el kell oltani...

 

Mit jelent itt a BETELT IDŐ, és a kijelentés, hogy ELKÖZELGETETT AZ ISTEN ORSZÁGA? 
Hogy közeljött Isten. Általa. Hogy van amikor elérhetetlenül messze került, de most közel jött, mostantól lehet közelébe kerülni. Mi történhet azzal, aki Isten országának közelébe kerül? MEGTÉR! Mennyei Atyjához, Istenhez kerülhet közel. Isteni világosság, isteni igazság érinti. Az Isten elé álló ember láthat, vállalhat és megszabadulhat önigazságától, hamisságától...

 

Aki MEGTÉR, Isten közelébe tér, az egyszerre tudja menthetetlen bűnös voltát, meg nem felelését és Isten irgalmazó szeretetét, kegyelmét: TÉRJETEK MEG ÉS HIGGYETEK AZ EVANGÉLIUMBAN. Hisz lehetetlen, hogy aki engem igazán ismer, az szeressen, elfogadjon, de lám Isten mindenkinél jobban ismer, mégis szeret, mégis irgalmaz, mégis elfogad... 

 


AMIKOR A GALILEAI TENGER MELLETT JÁRT, MEGLÁTTA SIMONT, MEG ANDRÁST, A SIMON TESTVÉRÉT, AMINT A TENGERBE KÖRHÁLÓT VETETTEK - MERT HALÁSZOK VOLTAK. ÉS ÍGY SZÓLT HOZZÁJUK JÉZUS: KÖVESSETEK ENGEM ÉS ÉN EMBERHALÁSZOKKÁ TESZLEK TITEKET.

 

Vajon miért, hogy Jézus Krisztus épp halászokat hív el, hogy EMBERHALÁSZOK legyenek? 


Mit tud egy halász? Hogy hol, merre élnek a halak, melyiket, mikor, mivel lehet s kell kifogni? Azt is tudja, hogy mi az, fogásra várni, kifogni, meg hogy mit jelent a tele háló körüli ujjongás, az és üres háló feletti tehetetlenség, kudarc kínja...Nekik akarja tanítani az emberhalászatot. Hogyan lehet embert halászni? Miféle hálóval? KÖVESSETEK ENGEM! - mondja nekik.

 

Nekünk mondhatja? Halljuk? Megszólíthat minket másokért? Kinek mondhatja? Mikor mondhatja? És itt következik a második AZONNAL. Amikor az embernek felelni kell. Lépéssel! Megy, indul szavára, vagy nem megy? Mi kényszerít rögtön felelni a megszólításra?

 

Mára egyébként az emberhalászat iparággá nőtte ki magát. Akár tudunk róla, akár nem. Egy horgász mit tesz a zsinór végére? Csalit. Amit szeret a hal. Mivel fogják meg az embereket? Azzal, amit megkívánnak. Ma a reklámipar minden erővel próbálja megfogni az embert. Kívánságot ébreszt, jónak, szépnek, elérhetőnek, megszerzendőnek, nélkülözhetetlennek láttat, tüntet fel, és képernyőn, ingyenújságban, az ember házába viszi, orra elé teszi. Annyiszor, ahányszor lehetősége van rá.

 

De lehet másképp, durvábban megfogni, saját terétől megfosztani, rabbá tenni, tönkretenni az emberek életét. Egyik este a Pax tévé műsorát hallgattam - néztem. Egy professzornő előadást tartott arról, miért olyan az ifjú derékhad, amilyen. Hogy nem kell család, nem kell gyerek, nem kell korlát, nem kell kötelezettség... csak jó állás, s minőségi életkörülmények... Mintha szabadabbak lennének, pedig nem. Horogra akadtak, meg vannak fogva, megeszik őket a nagyhalak, prédái az érdeknek és az érvényesülésnek. Mit veszítenek el? Saját élet-terüket. Mit kapnak? Érvényesülést, míg kell az, amit adni tudnak. Fel sem fogják, annyira igazolják azt, amit élnek. Bár éhség születne még lelkükben az igazra, többre, megtartóra...