Missziói álom

Belmisszió vagy külmisszió? – fogalmazódik meg a kérdés. Pedig, a válasz ez: belmisszió és külmisszió!

„Ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját a reformációhoz valóban méltó, átütő erejű és lelki megújulást szolgáló módon!” – fogalmazódott meg már régebben bizonyára sokunkban. Az ünnepi évben rengeteg esemény, program valósult meg, mégis, ezek között számomra az egyik legkiemelkedőbb a március 26-i misszionárius-kibocsátó istentisztelet volt Köröstárkányban. Pedig ezt az alkalmat nem a reformáció 500. évfordulója alkalmából szervezték, mégis többünknek különösen felemelő és lelki megújulást hozó esemény volt, és nagyon illett az 500. évforduló ünnepléséhez.

A reformáció elsősorban lelki megújulás volt, hatalmas áldásokkal, de hiányzott belőle valami: a „Tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Máté 28:19) törekvése, röviden a külmisszió. Részben érthető ez a hiány, mivel az egyedül Krisztus által, kegyelemből, hit általi megigazulás felismerése, a Szentírás egyedüli legfőbb tekintélyéből merítve olyan ellenállásba ütközött, hogy elég volt ezt a harcot megharcolni, a külmissziói törekvések fontossága elhalványodott. A reformáció századában a jezsuiták már végeztek külmissziót, de a protestáns egyházak nagy missziói mozdulása, Krisztusnak való engedelmessége jóval később, kb. 200 év múlva következett be. Úgy látom, a mi magyar református egyházunkban pedig még mindig várat magára a nagy külmissziói ébredés. Szép emberi példáink a misszió terén voltak, vannak, de egész felekezetünket átformáló missziói megújulás még nem történt.

A külmisszió gondolata és lelkisége mind a mai napig sokszor idegenül hangzik magyar református körökben. Pedig a hit drága kincsének és örömüzenetének továbbadása világméretekben az egyik legfőbb tanítása a feltámadott Krisztusnak. A belmisszió és külmisszió nem egymás kioltói, hanem éltetői. Nem úgy kell gondolkodni, hogy „belmisszió vagy külmisszió”, hanem „belmisszió ÉS külmisszió”. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv és annak kulcsverse is erről ír. „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)

Számomra a köröstárkányi misszionárius kibocsátó istentisztelet azért volt „Reformáció 500” alkalom, mert a Magyar Református Egyház egyik legpéldaadóbb lelki eseményének lehettem tanúja és szerény közreműködője. Akkor ünnepeljük igazán hitelesen a reformációt, ha Krisztus akaratát engedelmesen cselekedjük olyan területen, ahol nagyon nagy a lemaradásunk, a lelki megújulást szolgáljuk, és ami a reformáció évszázadában elmaradt, azt mi most megtesszük. Ide tartozik a külmissziói megújulás, amiben pedig elsősorban nem a megemlékezések, a konferenciák – bár ezek sem elhanyagolandók –, hanem a külmisszionáriusok kibocsátása az engedelmességünk pecsétje.

Én a Békési Református Egyházmegye missziói előadójaként azzal is szeretném ünnepelni a reformáció 500. évfordulóját, hogy szélesebb körben is hirdetem a korábban csak megyei szinten ismertetett álmomat: legyen minden magyar református egyházmegyének legalább egy hosszú távú terve! Ha ez bekövetkezne, valóban óriási reformáció történne velünk, bennünk. Az is igaz, hogy ez csak akkor következhet be, ha isteni csodaként egy reformáció erejű ébredés és lelki megújulás történne bennünk.

Mindenesetre Köröstárkányban, 2017. március 26-án vasárnap egy lényeges lépést tettünk eme missziói reformációi álom megvalósulása felé. A reformáció 500. évfordulóján misszionáriust bocsátunk ki, remélve hogy a jó példa után lesz még folytatás is! Békésszentandrási kis egyházi küldöttségünk az említett vasárnapon a köröstárkányi református templomban egy erdélyi magyar református misszionárius család kibocsátó alkalmára ment, amelyen az összesereglettek megtöltötték a templomot. A fiatal misszionáriusok keresztyén kiküldetésbe mentek a kibocsátó nap után a Közel-Keletre. Csodálatos érzés volt tőlünk földrajzilag távol, jóval a mai országhatár túloldalán közös hitben, magyar reformátusokkal zsúfolásig megtelt templomban együtt énekelni az ismerős zsoltárokat, hallani a Biblia és az igehirdetés szavát.

A kibocsátó istentiszteleten nagy várakozás vált valóra. Íme, minden kész! – éreztük. A  misszionárius házaspár kisgyermekükkel együtt végre megkapta a konkrét feladatot, lehetőséget, egyházi lelki és anyagi támogatás ahhoz, hogy elinduljanak több éves kiküldetésükre Jézus szavai nyomán: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Máté ev. 28:19) A korunkban sajnos több országban zajló keresztyénüldözés miatt bővebb részleteket nem írunk róluk. Misszionárius barátaink nemcsak kiküldetési feladatot kaptak, hanem kiküldő gyülekezet, kiküldő missziói szervezet és kiküldő partnergyülekezetek, továbbá keresztyén támogatók sokasága áll már mögöttük. Mindezt nem kezdőként, hanem már több éves ázsiai missziói tapasztalattal teszik, miután korábbi küldetésük lezárult, és kisgyermekük megszületett!

Az én nagy vágyam is az, hogy egyszer a saját gyülekezetem és sok más egyházközség is úgy megerősödjön lelkileg és létszámában, hogy képes legyen egy misszionáriust kiküldeni úgy, ahogy Jézus Krisztus is elküldte Pál apostolt a pogány népek közé: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.” (ApCsel 26,18)

Pál apostol annak idején olyan hálás volt Jézusnak az ő megváltásáért, az Istentől ingyen, kegyelemből, hit által kapott bűnbocsánatért és örök életért, hogy élete kockáztatásával is kész volt a hit eme drága kincsét elvinni másokhoz és megosztani azokkal, akik erre megnyitották szívüket. Így vallott erről: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20,24)

Csodálatos, hogy ma is vannak keresztyének, akik hasonlóan gondolkoznak, mert számukra, számunkra is olyan értékes az Úr Jézushoz való tartozás, hogy minden más elhalványul mellette. Merítsünk erőt a fiatal misszionárius család hit-példájából, és a misszionáriust kiküldő köröstárkányi és sok más támogató református gyülekezet buzgó összefogásából! Imádkozzunk a misszionáriusokért és, hogy váljon nálunk is valóra egyszer az az álom, hogy mi is hit-továbbadó, missziói keresztyénekké és gyülekezetekké váljunk! Egy ezredéve valamikor hozzánk is misszionáriusok hozták az Úr Jézus drága hitét, most mi is lépjünk azok felé, akikhez még nem jutott el az evangélium!

Aki szeretne bővebb tájékoztatást a kiküldött misszionáriusokról, szeretné őket imában és anyagilag támogatni, keressen meg engem, vagy az OM-Magyarország missziós társaságot.

Kedves Olvasóm, felismerted-e, hogy nagypénteken, húsvétkor milyen nagy ajándékot kaptál? Milyen áldozatra vagy kész azért, hogy mások is megkaphassák ezt? Kéred-e te is a pünkösdi Lelket, hogy átjárjon téged is a belső tűz, amely lángra gyújt másokat, hogy Jézusért és Jézusban éljenek? Nézz Krisztusra, figyelj a neki engedelmeskedő mai jó, hit-példa életekre és add tovább te is lelkedben reformálódva, megújulva: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van!” (János 3:36)

Dr. Dobos Ágoston békésszentandrási református lelkész, békés megyei missziói előadó

http://www.futas.net/gps/images/vilagterkep.png

„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk. 16,15)