Persze, hogy egy kis ügyeskedéssel lehetne a tíz igének egynémelyikét zöldpárti és természetvédő értelmezésben magyarázni. De azért igazán elkelne egy ilyen egyértelmű parancs. Vagy talán az sem oldaná meg a dolgokat? Az Ószövetség idején jobbára szerves, könnyen lebomló hulladékot "termelt" az ember, és minden vándorló izraelitának saját kis ásócskája kellett hogy legyen saját végterméke elhantolására. Nem volt annyi papír, műanyag, mezőkön szállongó nylonzacskó. De még csak egy évtizeddel ezelőtt sem voltak tele a hegyi patakmedrek odaürített szeméthalmokkal. Most már az is van nekünk. Igaz, gyerekkorom óta látom, arrafelé utazva, Marosludas határában füstölögni a szeméttelepet. Jóval később mást is láttam: egy svájci szemétégetőt. A környékén sem, de még bent a kemence mellett is csak alig lehetett érezni az égő szemét jellegzetes szagát. Még áramot is termelt, de mint kiderült: elég drága mulatság a szemétégetés.
Tizenéves koromban egy olyan fényképet tervezgettem, amelyen együtt van az Azomureş sárga ammóniát eregető kéménye, a tordai cementgyár és a kiskapusi környéket fekete korommal elárasztó gyár kéménye. A "Halálorgona" címre gondoltam. Azóta már csak a vásárhelyi síp fújja a magáét. Mi szívjuk. Halálra tud bosszantani.
Az öreg diesel-Asconát nagyon élveztem: olyan kedvesen dörmögött, és még húzott is! De ha reggelente beindítottam, fekete foltot hagyott a földön a kipufogó cső. Hegyen felfelé jobb volt a visszapillantó tükörbe nem belenézni. Halálra bosszanthattam a mögöttem jövőt.
Karácsonyra kukát kapott ajándékba a család: Euro-kukát. Vajon miért éppen az ünnepen bizonyult kicsinek? "Orczátokba szórom ünneplésetek szemetjét..." (Mal 2,3) "E nép füst az én orromban..." (Ésa 65,5) Halálra bosszanthatom a Fölöttem Levőt!
Tisztíts meg engem, és... nem szemetelek!

Megjelent a Kis Tükör 2004. márciusi számában (Kolozsvár, Koinonia)