TÁRD KI KAPUIDAT LIBÁNON, HADD EMÉSSZE CÉDRUSAIDAT A TŰZ! JAJGASSATOK CIPRUSOK, MERT LEDŐLTEK A CÉDRUSOK, ELPUSZTULTAK A HATALMAS FÁK! JAJGASSATOK , BÁSÁN TÖLGYEI, MERT FÖLDRE DŐLT A RENGETEG ERDŐ. PÁSZTOROK JAJSZAVA HANGZIK, MERT ELPUSZTULT POMPÁS LEGELŐJÜK. OROSZLÁN-KÖLYKÖK ORDÍTÁSA HANGZIK, MERT ELPUSZTULT A JORDÁN BOZÓTJA! ÍGY SZÓL AZ ÉN ISTENEM AZ ÚR: LEGELTESD A LEVÁGNIVALÓ JUHOKAT, AMELYEKET MEGVÁSÁRLÓIK LEVÁGNAK, ÉS NEM TARTJÁK AZT BŰNNEK, ELADÓIK PEDIG EZT MONDJÁK: ÁLDOTT LEGYEN AZ ÚR, MERT MEGGAZDAGODTAM! PÁSZTORAIK NEM SZÁNJÁK ŐKET. ÉN SEM SZÁNOM TÖBBET AZ ORSZÁG LAKÓIT! - ÍGY SZÓL AZ ÚR. ÉN KISZOLGÁLTATOM AZ EMBEREKET EGYMÁSNAK ÉS KIRÁLYUKNAK, DARABOKRA SZAGGATJÁK AZ ORSZÁGOT, ÉS ÉN SEM MENTEM MEG ŐKET. LEGELTETTEM TEHÁT A LEVÁGATNI VALÓ JUHOKAT A JUHKERESKEDŐK SZÁMÁRA. FOGTAM KÉT BOTOT, AZ EGYIKET ELNEVEZTEM JÓAKARATNAK, A MÁSIKAT PEDIG EGYETÉRTÉSNEK, ÍGY LEGELTETTEM A NYÁJAT. DE HÁROM PÁSZTORT KÜLDTEM EL EGY HÓNAP ALATT, MERT ELFOGYOTT A TÜRELMEM IRÁNTUK; DE ŐK IS MEGUNTAK ENGEM. EZÉRT AZT MONDTAM: NEM LEGELTETLEK BENNETEKET! HALJON MEG AKI HALÁLRA VALÓ, PUSZTULJON AKI PUSZTULÁSRA VALÓ, A MEGMARADTAK PEDIG MARJÁK EGYMÁS HÚSÁT! FOGTAM A JÓAKARAT NEVŰ BOTOMAT, ÉS ELTÖRTEM, ÉS EZZEL FELBONTOTTAM A SZÖVETSÉGET, AMELYET VALAMENNYI NÉPPEL KÖTÖTTEM. FEL IS BOMLOTT AZ AZON A NAPON. , ÉS A JUHKERESKEDŐK, AKIK ÜGYELTEK RÁM, MEGÉRTETTÉK, HOGY AZ ÚR AKARATA EZ. AKKOR EZT MONDTAM NEKIK: HA JÓNAK LÁTJÁTOK, ADJÁTOK MEG BÉREMET! DE HA NEM, AKKOR TARTSÁTOK MEG! EKKOR KIFIZETTÉK A BÉREMET: HARMINC EZÜSTÖT. AZ ÚR PEDIG EZT MONDTA NEKEM: DOBD ODA A KINCSEK KÖZÉ EZT A BECSES ÉRTÉKET, AMIRE ENGEM BECSÜLTEK! FOGTAM TEHÁT A HARMINC EZÜSTÖT, ÉS ODADOBTAM AZ ÚR HÁZÁNAK KINCSEI KÖZÉ. AZUTÁN ELTÖRTEM A MÁSIK BOTOMAT IS, AZ EGYETÉRTÉS NEVŰT, ÉS EZZEL FELBONTOTTAM A TESTVÉRI VISZONYT JÚDA ÉS IZRÁEL KÖZÖTT. AZUTÁN EZT MONDTA NEKEM AZ ÚR: MOST MÉG SZEREZZ MAGADNAK BOLOND PÁSZTORHOZ ILLÓ HOLMIKAT. MERT OLYAN PÁSZTORT FOGOK TÁMASZTANI AZ ORSZÁGBAN, AKI AZ ELVESZETTEKKEL NEM TÖRŐDIK, AZ ELKÓBOROLTAKAT NEM KERESI MEG, A SÉRÜLTEKET NEM GYÓGYÍTJA, A FÁRADTAKNAK NEM VISELI GONDJÁT, DE A KÖVÉREKNEK A HÚSÁT MEGESZI, ÉS KÖRMEIKET LETÖRDELI. JAJ, A MIHASZNA PÁSZTORNAK, AKI ELHAGYJA NYÁJÁT! FEGYVER JÁRJA ÁT A KARJÁT, MEG A JOBB SZEMÉT! SZÁRADJON EL A KARJA, VAKULJON MEG A JOBB SZEME!

                                                                                                                        

Érdeklődtem valaki felől, akivel nyáron együtt táboroztam. Nem akkor szembesült zátonyra futott hívő életével, de a teljes vesztés lehetősége megütötte. Rá kellett ébrednie, csupán valamikori hitet igazol már önmagának, még az is kérdőjeles, igaz volt-e amit annak igazol. Sose felejtem el, milyen könyörgőn nézett rám, ne vegyem el tőle azt, amiben hinni tud. De azt éreztem, ha nyert is, rég elvesztette, nincs mit elvennem tőle. Ami közt választhattam: önáltató bizonyosságában hagyom, vagy segítek neki látni életének béklyóit. Miután ott úgy-ahogy szembesült, teljesen elmaradt körünk tagjaitól. Azt hallottam, olyan, mintha jól érezné magát így, ahogy... Vajon miért? Megszabadult egykor átadott élete kínos felelősségétől? A rendben levő hívő élet igazolásának kényszerétől? A keret nemtetszésének kínos jeleitől? Amit valaha hitt, és élni vágyott, teherré lett önmagáért való lépései, életének csődje miatt... Mi felé tárul az élete? Mi lesz ebből? Hinni szeretném, egyszer megutálja azt, ami miatt ide jutott, és újra vágyik arra, ami egykor övé volt... Tudnia kell mit veszített, mit miért adott oda.
Készek vagyunk azt látni, ami van? Ez az egyetlen esélyünk a szabadulásra. Látnunk kell, mit nyertünk Istentől, mi maradt belőle a miénk, s mit veszítettünk el? Ebben tilos igazolni.

TÁRD KI KAPIDAT LIBÁNON, HADD EMÉSSZE CÉDRUSAIDAT A TŰZ! JAJGASSATOK CIPRUSOK, MERT LEDŐLTEK A CÉDRUSOK, ELPUSZTULTAK A HATALMAS FÁK! JAJGASSATOK , BÁSÁN TÖLGYEI, MERT FÖLDRE DŐLT A RENGETEG ERDŐ. PÁSZTOROK JAJSZAVA HANGZIK, MERT ELPUSZTULT POMPÁS LEGELŐJÜK. OROSZLÁN-KÖLYKÖK ORDÍTÁSA HANGZIK, MERT ELPUSZTULT A JORDÁN BOZÓTJA!

Mi az örömre szoktuk magunkat kapuként tárni. De itt egészen másra kell látóvá, hallóvá, tapasztalóvá, befogadóvá lenni. Ahogy egy erdő büszkesége a legöregebb, legnagyobb, legerősebb, legterebélyesebb fa, úgy mi is, akik itt élünk, fel tudjuk sorolni azokat az embereket, akikre a legbüszkébbek vagyunk, akik szemünkben a legkülönbek, legigazabbak, legjelentősebbek...Miféle készség ez? Merjük látni őket kidőlni, tűzben elégni, tönkremenni, pusztulni?

Ahogy a mai rész elolvastam, mindjárt Csontváry Kosztka Tivadar jutott eszembe. Az ő világhírű cédrusai. Mit élt át ez az ember, akit fél évszázaddal halála után kezdtek csak becsülni?
Hitt saját elhivatottságában. Hogyan értette meg ő, aki addig gyógyszerész mesterséget tanult, hogy nem ez életének rendeltetése? Kijelentést hallott és őrzött. Mindent feladott érte, vállalta a nyomort, festeni tanult, útra kelt, bejárta keletet, aztán festett, festett, festett...
Ám istenadta tehetsége, hiába magasodott cédrusként a cipruserdőben, nem volt sikere, magára maradt, kinevették, kigúnyolták, bolondnak tartották. Halála után, évtizedekkel később fedezték fel, mi volt benne, s félelmetes összegekért cserélnek gazdát ma a képei.

"Itthon, mivel hogy az akadémiákat is a feje tetejére állítottam, bojkott alá kerültem. Gúnyos mosolyok közt Kelet prófétája lettem... Isten szeretetére nem gondolunk. Alkohol, dohány-füstbe fullad itt minden, csatázunk, harcolunk, vitatkozunk a napi megélhetésen, Isten adta mindennapi kenyéren. Sokat utaztam, sokat átéltem és láttam, de ilyen pusztulással nem álmodtam... Emberek hová süllyedtünk - mi lett ebből a modern kultúrából. Ha dudva nőtt s a dudvában dúvad és ezt pusztítjátok, ám legyen, tisztuljon meg hát ez a világ, hogy istenfélelemben és közvetlen kapcsolatban, békességben és szeretetben továbbfejlődhessen..."

Szabad megnézni a két cédrust. Az ég felé nyújtózó, erőt sugárzó libanonit és az emberi, földi határok által megfogott, éggel terhelt magányost. Minek álmodta magát, s mivé lett Csontváry Kosztka Tivadar? Hogyan hat rá az emberen túli több, amit közvetít? Mi teljesül itt a világban. Nem értik, hogyan értenék a közönséges halandók a lángelmét, a többet felmutatót, az isteni kijelentést hordozót. És mégis értik. Mit felelnek rá? Mindig kizárni akarják őket a maguk köreiből, ők a nála szerényebb képességűek... Igen, szabad látnunk, erre kész ez a világ. Hogy a kiemelkedőt letörje. Miféle belső kényszer ez? Miféle átok alatt vagyunk? És a kiemelkedő átka? Hogy nem bírja elhordozni, lelke belehasad az emberit meghaladó több kísértésébe. Legbelül tudja hogy nem Isten, de a több miatt mégis annak érzi magát...

ÍGY SZÓL AZ ÉN ISTENEM AZ ÚR: LEGELTESD A LEVÁGNIVALÓ JUHOKAT, AMELYEKET MEGVÁSÁRLÓIK LEVÁGNAK, ÉS NEM TARTJÁK AZT BŰNNEK, ELADÓIK PEDIG EZT MONDJÁK: ÁLDOTT LEGYEN AZ ÚR, MERT MEGGAZDAGODTAM! PÁSZTORAIK NEM SZÁNJÁK ŐKET. ÉN SEM SZÁNOM TÖBBET AZ ORSZÁG LAKÓIT! - ÍGY SZÓL
AZ ÚR. ÉN KISZOLGÁLTATOM AZ EMBEREKET EGYMÁSNAK ÉS KIRÁLYUKNAK, DARABOKRA SZAGGATJÁK AZ ORSZÁGOT, ÉS ÉN SEM MENTEM MEG ŐKET.

LEGELTESD A LEVÁGNIVALÓ JUHOKAT... miféle pásztorság ez? Adni, venni, nyerni rajta.

Húsáért, vásárlóértékéért tartani. Nem a bárány a fontos, hanem az, amit kapni lehet érte.
Vannak emberpásztorok? Mi megy ma? Mi számít ma? Ki mit ér, mennyiért és mibe kerül?
És mert mindenki így gondolkodik, nem tartják bűnnek. Hogy ez a vállalási mód. Sőt, hálát adnak a lehetőségért... Jaj, ha nincs istenadta pásztor, aki őrizze, féltse az embereket...

Jaj ha Isten úgy felel a pásztorok, a felelősök nemtörődömségére, önzésére, kevélységére, pénzéhségére... ahogy az Írás szerint! ...NEM SZÁNJÁK ŐKET... ÉN SEM SZÁNOM... KISZOLGÁLTATOM AZ EMBEREKET EGYMÁSNAK... ÉN SEM MENTEM MEG ŐKET...

LEGELTETTEM TEHÁT A LEVÁGATNI VALÓ JUHOKAT A JUHKERESKEDŐK SZÁMÁRA. FOGTAM KÉT BOTOT, AZ EGYIKET ELNEVEZTEM JÓAKARATNAK, A MÁSIKAT PEDIG EGYETÉRTÉSNEK, ÍGY LEGELTETTEM A NYÁJAT. DE HÁROM PÁSZTORT KÜLDTEM EL EGY HÓNAP ALATT, MERT ELFOGYOTT A TÜRELMEM IRÁNTUK; DE ŐK IS MEGUNTAK ENGEM.

Mire való a pálca, a bot? A pásztorlás eszköze, a kóborlókat útra figyelmeztető, a hazafele terelésüket oldalba veregetéssel biztosító, és a gödörbe kerülteket kihúzó, felsegítő, eszköz.
Az egyik ilyen pálca neve a JÓAKARAT, a másiké az EGYETÉRTÉS. A gondoskodó terelés és az egy helyre terelés. Jaj, ha nincs aki gondoskodjon rólunk, jaj, ha nincs kikhez tartozni.
A nép engedetlen, a nép vezetői önigazak, felfuvalkodottak, nyájukkal nem törődők. Küldött nekik kemény PÁSZTOROKAT. Kiket? Asszíria Babilon, Perzsia? Hogy tereljék őket? Hogy vágyják a megőrző pásztort és a hazaút lehetőségét. Mindegyik pásztort el kellett csapni...

EZÉRT AZT MONDTAM: NEM LEGELTETLEK BENNETEKET! HALJON MEG AKI HALÁLRA VALÓ, PUSZTULJON AKI PUSZTULÁSRA VALÓ, A MEGMARADTAK PEDIG MARJÁK EGYMÁS HÚSÁT! FOGTAM A JÓAKARAT NEVŰ BOTOMAT, ÉS ELTÖRTEM, ÉS EZZEL FELBONTOTTAM A SZÖVETSÉGET, AMELYET VALAMENNYI NÉPPEL KÖTÖTTEM. FEL IS BOMLOTT AZ AZON A NAPON. ÉS A JUHKERESKEDŐK, AKIK ÜGYELTEK RÁM, MEGÉRTETTÉK, HOGY AZ ÚR AKARATA EZ.

Pálcát tör. Nincs több jóakarat. (lehetőséget adó kedvesség) Mi rosszabb? Pásztor nélkül maradni, elvész aki elvész, marad, aki marad, vagy keményen terelő pásztorokkal de mégis, pásztorhoz igazodva hazafele haladni? Milyen különös, értik, látják a JUHKERESKEDŐK, a kívülállók, a számítás, az érdek szerint, de mégis figyelők, hogy elhagyta népét az Úr!

AKKOR EZT MONDTAM NEKIK: HA JÓNAK LÁTJÁTOK, ADJÁTOK MEG BÉREMET! DE HA NEM, AKKOR TARTSÁTOK MEG! EKKOR KIFIZETTÉK A BÉREMET: HARMINC EZÜSTÖT. AZ ÚR PEDIG EZT MONDTA NEKEM: DOBD ODA A KINCSEK KÖZÉ EZT A BECSES ÉRTÉKET, AMIRE ENGEM BECSÜLTEK! FOGTAM TEHÁT A HARMINC EZÜSTÖT, ÉS ODADOBTAM AZ ÚR HÁZÁNAK KINCSEI KÖZÉ.

Isten színvallást kér. Ha bér, legyen bér. Mivel tartozik nyája a pásztorlásért? Érzik, tudják? Ma mindennek ára van. Ennek ennyi, annak annyi. De megvehető, gazdát cserélhet minden, ami áru. Van ára, nem csak az üzletekben vásárolható dolgoknak, hanem az embernek, tehetségének, szabadságának, jogának, lehetőségeinek... minden dolgának. Ára van jónak és rossznak (árért olt ki életet a bérgyilkos is) és a pozíciónak, a szerepnek, a tudománynak, a hatalomnak, a szépségnek, a hűségnek... Mire becsülöm Isten népéhez tartozásomat?
ADJÁTOK MEG BÉREMET! Mit érek neked? - kérdi népétől, tőlünk Isten. Ő aki jóakarattal (kedves gondoskodással) pásztorolt. És mit kap? HARMINC EZÜST... Ennyit kellett fizetni a mózesi törvények szerint, ha valaki megütött egy rabszolgát...

Úgy élünk mi keresztények, mintha Isten lenne a szolga. Ezt tegye, azt tegye, így tegye, úgy tegye, ekkor tegye, akkor tegye... elvárjuk hogy tegye, nem vagyunk hálásak, és ha nem teszi, lázadozunk, fel vagyunk háborodva. Félelmetes... mintha szolgánk, rabszolgánk lenne.

WEÖRES SÁNDOR

                 RONGYSZŐNYEG

Én is világot hódítani jöttem,
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

AZUTÁN ELTÖRTEM A MÁSIK BOTOMAT IS, AZ EGYETÉRTÉS NEVŰT, ÉS EZZEL FELBONTOTTAM A TESTVÉRI VISZONYT JÚDA ÉS IZRÁEL KÖZÖTT.

Mintha nem lenne olyan félelmetes súlyú és következményű a második pálcatörés. Pedig az. Hátborzongatóan az. Nem tudunk egyetérteni, egybetartozni, egyet akarni, egyfele menni...

AZUTÁN EZT MONDTA NEKEM AZ ÚR: MOST MÉG SZEREZZ MAGADNAK BOLOND PÁSZTORHOZ ILLÓ HOLMIKAT...

Tetszik, nem tetszik, Isten elhívottjai, küldöttjei, prófétái, tanítványai, apostolai a világ szemében bolondok. "látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. Mi bolondok vagyunk a Krisztusért..." I. Korintus 4:9-10.

SÍK SÁNDOR

               FEKETE KENYÉR

...Rohan a világ új fények iránt.
És nincs a futásban értelem.
...Akarok utánuk kiáltani.
De boldog Isten, mit mondjak nekik?
Az igét, igémet kinevetik!
...Hát egyet mondok: magamat.
Nem mondok igent, nem mondok nemet:
Öletekbe dobom a szívemet.
Nincs benne semmi, csak szeretet,
Egyszerű, csendes, szürke szeretet...
Ne kérdezzetek, csak feleljetek!
Ne nézzétek, kit, csak öleljetek!
Ki tudja, szív még hány akad,
Aki megrezzen a testvéri szóra,
S egy félénk visszhang benne fölfakad,
És ráébred az örökkévalóra.

MERT OLYAN PÁSZTORT FOGOK TÁMASZTANI AZ ORSZÁGBAN, AKI AZ ELVESZETTEKKEL NEM TÖRŐDIK, AZ ELKÓBOROLTAKAT NEM KERESI MEG, A SÉRÜLTEKET NEM GYÓGYÍTJA, A FÁRADTAKNAK NEM VISELI GONDJÁT, DE A KÖVÉREKNEK A HÚSÁT MEGESZI, ÉS KÖRMEIKET LETÖRDELI. JAJ, A MIHASZNA PÁSZTORNAK...

OLYAN PÁSZTORT TÁMASZTOK... Milyen pásztort? MIHASZNA pásztort. Akit csak a haszon érdekel. Állandó kérdése: Mi az ára, mi a haszna? Annak, aminek. Ez szabja meg lépéseit, kapcsolatait, egész életét. Nem tud másért élni. Nem hasonlít a Jó Pászorhoz, aki az elveszettet keresi, a sérültet gyógyítja, a fáradtat felüdíti...és életét adja a juhokért... Hová tartozom? Mi ér nekem Isten jóakarata? És Jézus Krisztus pásztorsága? Mit adok oda érte?