Zsolt 111.

„Dicsérjétek az Urat! Teljes szívből dicsérem az Urat az igazak körében és a gyülekezetben.” (1. v.)

Az Úr dicséretére kap felszólítást az ő népe. Felemelő és csodás ez a megbízatás. Lehet – és kell is – Őt dicsérni. Nemcsak azért, mert egyedül Őt  illeti ez meg, de azért is, mert méltatlannak érzem magunkat erre a feladatra. Ki vagyok én, hogy ilyen hatalmas megbízatásom legyen? Márpedig a zsoltáríróval állítom: „teljes szívemből dicsérem az Urat!” És az is csodás, hogy nem egyedül  élek dicsőítő életmódban: „az igazak körében, a gyülekezetben” szolgáló társakra leltem, hogy Kálvin imájával szólva: „Íme, egybe gyűltünk itt, az angyalok és az üdvözült lelkek társaságában, trónusod elé visszük áldozatunkat…”  Nem vagyok hát „magányos farkas” a hitvallók, az Urat dicsőítők között, hogy különcségemmel tüntessek és elzárkózzak minden féle emberi közösségtől. Jó ez a dicsőítő tartalmú közösségi élet. A Bárány énekét tanulni zengeni tisztán, örömben, hódoló, dicsőítő közösségben.

Ajánlott igeszakasz:  Zsolt 113.

2Kir 5,24

Amikor a dombhoz ért, elvette tőlük azokat és elrejté egy házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.

Géházi, ez a hűtlen szolga elrejtette a kincseket, hogy ne
lássa őket senki. Ha ezek a ruhák, ékszerek jó célra kellettek,
akkor miért rejtette el? "Ha jól cselekszel, emelt fővel
járhatsz- - mondta az Úr Káinnak. Miért kell elrejteni azt,
ami jó? Miért nem járunk nyíltan ebben a világban?
A kincseket el lehet rejteni, de a szándékot már nem. A
bűnt semmi más el nem rejtheti, csak a bocsánat, a kegyelem,
az Isten irgalma, a drága vér, amely kihullott a kereszten.
Nem a bűn veszélyes, hanem az elrejtés. Senki nem
kárhozik el a bűneiért, hanem azért, ha elrejti őket, nem vallja
meg, ha nem áll oda Isten elébe, a megfeszített Jézus
Krisztus keresztjéhez.
Ebből az igéből nyilvánvalóvá válik az, hogy nyitott könyv
módjára az emberek előtt csak akkor járhatunk, ha nyitott
könyvként járunk az Isten előtt. Ha lemondunk a szégyen takargatásáról,
a bűn nem lepra többé, nem elveszítő hatalom.
De Géházi hallgatott, Ákán hallgatott, Káin hallgatott - és elveszett.
Mi ne hallgassunk. Ágoston, negyedik évszázadbeli
drága testvérünk mondta a gyónás helyes gyakorlásáról,
hogy tárjuk fel a szívünket valaki előtt, aki hirdetheti bűneink
bocsánatát: "Olyan nagy dolog megvallani egyetlen embernek
a bűnünket, mikor meg kellene vallani mindenkinek?-

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.