Portré Archívum Hír beküldése

Focipályáról a lelkészi pályára

Egy lány, aki leszereli a fiúkat a teológusfocin. Egy lelkészjelölt, aki feladta addigi elképzeléseit a jövőjéről, hogy kövesse az elhívását. De vajon merre vezet a labda útja? És a hité? Minderről Zoltán Bettinával beszélgettünk.

Nem a meghátrálás embere vagyok

Számos helyen járt már a világban, de úgy érzi, Isten Baranyába hívta el. Vallja, hogy a hivatali feladatokat bárki elvégezheti, ehhez nem kell esperessé válni. Annál fontosabb feladatnak tartja a lelkészek pásztorolását. Másokat is hív megyéjébe, ahol a sok nehézség ellenére hűséges, kitartó lelkészek és gyülekezeti tagok vannak.

Rendezettségben, hagyományok közt megújulni

Fontosnak tartja a lelkészek meghallgatását, és azt, hogy a gyülekezeti tagok nagyobb áldozatot hozzanak a közösségeikért. Megyéjét rendezettnek, jól működőnek tartja, de tisztában van a hagyományokkal is, amelyek a lelki megújulást sokszor megnehezítik. Ezzel együtt látja az ébredést is megyéjében.

Hogy hiteles, készséges legyek

A legfontosabb lelkészi tulajdonságoknak a kedvességet és a készséget tartja. Bár egyházmegyéjében sokan küzdenek anyagi gondokkal, mégis azt kéri, azért imádkozzunk, hogy a lelkészek őszinte, hiteles életet éljenek. Szívesen bevon tanácsadókat munkájába, nem akar mindent azonnal és egyedül megoldani.

Megvédem az enyéimet

Kritikusan látja az egyházat, mert nagyon félti azt. Az egyházmegyét családnak szeretné látni, szerinte a rendszerváltás előtt megsérült bizalom csak így tud gyógyulni a lelkészeknél. Falakat próbál lebontani a gyülekezetek között, miközben nagy mélységeket és magasságokat lát megyéjében.

Hogy másokat bátorítsak

Vallja, hogy nyitottság és egymás elfogadása nélkül nem lehet jól szolgálni az egyházban. Miközben számos építkezés zajlik a fővárosban, az igazi épülést a kölcsönös bizalomtól és a belső békességtől várja. Esperesként nem a hatalom embere, hanem a lelkészek „katalizátora” szeretne lenni.

Közösségben a közönnyel szemben

Nem töri meg a fővárosban tapasztalható közömbösség, és vallja, hogy a keresztyéneknek minden pillanatban látszódniuk kell. Nem elég csak hittanórákat tartanunk, a szülőket is meg kell szólítanunk. Esperesként a hitben, lélekben erős közösségekben látja a megújulást.

Inkább a szolgátok leszek

Az esperesválasztási időszakban a másik jelölt őt ajánlotta a saját bemutatkozásában. Ígéretes kezdet ez, ha valakit fontos tisztségre jelölnek. Ám büszkeségnek, önteltségnek nyomát sem láttuk rajta. Mint mondta, inkább másokat szolgál vezetőként, minthogy méltatlanná váljon Krisztus követésére.

A sci-fitől az úrasztaláig

Görgey Etelka mesélt nekünk írásról, az elbeszélések közösségformáló erejéről, jövőképről, az érthető beszéd fontosságáról, a nehezen megközelíthető egyházról és a lelkészi szerepekről.

A kékfestő imája

Még mindig tudja, mit lehetne tenni, csak már nincs annyi ereje hozzá – mondja a kilencvenegy éves Kovács Miklós. Ennek ellenére fiatalokat megszégyenítően lát munkához, hiszen dolga van: a műhely kulcsával együtt a szakma fortélyait is át kell adnia unokájának.

„Menthetetlenül egyek vagyunk”

Tudatos jelenlétre, egymás felé fordulásra, és elérhetetlen vágyálmok hajszolása helyett tevékeny részvételre buzdít Vecsei H. Miklós. A Nemecsek Ernőt és József Attilát megformáló színész a Károli egyetem hallgatósága előtt beszélt hivatásáról és hitéről.

Ihlet, ami vezet

Az én vásznam a monitor, legyen épp csak annyi jel rajta, amennyi feltétlenül szükséges. Így kell hozzáállnom a képhez, melyet Votin Dóráról festek, fenntartva, amit ő mondott arról nekem, milyen egy jó portré: lehet kissé torz, színesebb vagy homogénebb, mint akit ábrázol, a lényeg, hogy tükrözze a karaktert. Erre teszek kísérletet a képzőművész budaörsi műtermében, ecsetvonások helyett kérdésekkel.

A színház szerelmese

Egy megmaradt színházjegy változtatta meg az életét. Szinte a testvérei agyára ment, folyton énekelt, szavalt, és arról álmodott, egy nap színész lesz. A hívő, református fiatal álma teljesülni látszik: Takaró Kristóf színésznövendékként ma már közkedvelt prózai és zenés darabokban játszik.

A szerelem őrlángja

Amikor életükben először találkoztak, azonnal kölcsönös vonzalom ébredt bennük egymás iránt. Ismeretlenül is kíváncsiak voltak a másikra, érdeklődésük pedig tizennyolc évnyi házasságban töltött idő után sem lanyhult. Azt mondják: a szerelem őrlángja mindmáig megvan, és néha egy kis tangóval vagy vitorlázással tekernek rajta. Fényénél pedig kirajzolódik mindaz, ami valóban felnőtté érlelte – nemcsak őket, de a legszentebb szövetséget is, amit ember emberrel köthet.

Volt egy tanterem

„Szeretem az embereket, és mindennap rácsodálkozom, hogy élek” – a nemrégiben sajtófotódíjat nyert Asszonyi Eszterrel beszélgettünk.

„Tudom, hogy Isten megbocsátott”

Emberélet. Ki méri meg az árát? Fölfogjuk-e, hogy szavainkkal is ölünk? S hogyan lehet elviselni azt, ha valóságosan is egy másik ember halálát okozzuk?

„Életem aranyérmes döntése”

„Ateistaként éltem az életem, amikor olyan mélységbe zuhantam az alkoholizmus következtében, amelyből nem találtam kiutat. Kilenc öngyilkossági kísérlet, számos pszichiátriai kezelés és elvonókúra után végképp élhetetlenné vált az életem” – mesélte a Parókia Portálnak Marosfalvi Ferencné Dóra.

Aki nem sietett

Baksay Sándor azon szerzők közé tartozik, akiket bizony nehéz megismerni a fősodratú médiából. Mielőtt a neves lelkipásztor-író személyiségéről és munkásságáról szólnék, tegyünk egy kis kitérőt.

A zsoltáros pap-költő

A szabadságharc tábori lelkésze, Petőfi és Arany barátja, költő. Nélkülöző diákként lopott tűzifát, majd egy verséért állt haditörvényszék előtt. Nem szerette a tisztségeivel járó feszengést, de kötelességét mindig maradéktalanul teljesítette, sőt, annál is többet tett. Verseinél talán csak közreadott imádságai lehettek népszerűbbek. Tompa Mihályra emlékezünk.

Vízzé változtatni a bort

Néha az a csoda, amikor egy bortermő vidéken az emberek megérzik a tiszta víz jó ízét. A szekszárdi református gyülekezetben sokan járnak a templomba meríteni vasárnaponként. Hivatásról, családi életről és a szolgálatról kérdeztük a közösség lelkipásztorait, Kaszó Gyulát és Kaszóné Kovács Karolát.