Konfirmációi emlék – első ránézésre alig kivehető az asztalon álló hatalmas keménypapír felirata. Utánajártunk, mit árulnak el az apró részletek az 1930 körül konfirmált fiatal leányról.
A karácsonyt sikeresen neveztük el a szeretet ünnepének, ezzel a bóvli kategóriájába téve azt a misztériumot, amikor a Megváltó világra jön. A húsvét azonban kemény dió.
Ma anyuval kenyeret és bort vittünk a mamának, mert tévés úrvacsoraosztás lesz a Dunán. Én mondtam anyunak, hogy a mama tévéje lapos. De azt mondta, hogy ez nem számít. Nagypénteki telenovella.
Bűn és bűnhődés, igazságos és igazságtalan ítélet, megromlott és megjavult kapcsolatok, a valóság fel- és beismerése. Isten-nélküliség, halál, pokoljárás, megváltás és feltámadás. Az ajánlott filmek közvetve és közvetlenül is érintik ezeket a témákat.
Akit szeretünk, akihez ragaszkodunk, arról azt hisszük, hogy soha, vagy legalábbis belátható időn belül nem történhet meg vele az a tragédia, amely elvesztését okozza.
A tiszta lapon, az üres táncparketten, egy új arcban, egy új füzet első oldalán, egy új szobában, egy új reggelben, egy új évben – talán végre megláthatjuk az új lehetőségét.
Karácsony – nagyító vagy varázspálca? Lehetne ez a kérdés ajándékötlet is. De mit érnek a mi ajándékaink, amikor az ünnep maga is az – Isten ajándéka? Lépjünk egy lépést hátra, hogy lássuk magunkat az ünnep fényében, Isten ragyogó világosságánál!