vélemény

Elképzelt beszélgetés

Rég találkozott Vele. Hiányzott neki. Nem találta magában azokat a szavakat, amivel mehetne Hozzá. És talán nem is akarta hallani, amit mondana.

Istennel a tűzön át

„Nem az számít, hogy hány évvel élek tovább, hanem az, hogy hogyan.” Szubjektív iraki úti beszámolónk második része.

Lónyay – a múlt ereje

Most értettem meg igazán, mit jelent az a szó nekünk, reformátusoknak, hogy „LÓNYAY".

Bátran féltem

Hogy Irakba indulni veszélyes? Imádkozni veszélyes.

Péntekre boldog család

Egy könyv családalapítás előtt állóknak, kamaszgyermekek szüleinek, mozaikcsaládoknak és a legkisebbeknek.

Tükörbe körte

Tükörrel hajított fény, Forró folyosó, Tengerre nyíló ablak – hirtelen nem is tudom, könyvcímekkel vagy kávékölteményekkel van-e dolgom. Az árnyas körtefa alatt berendezett irodalmi kávéházban lassan ráébredek, a frissítő csak ráadás, az igazi felüdülést az irodalmi műrészletek nyújtják. És, persze, a találkozások.

Az út

Nem éreztem jól magam a lelkemben. Néhol üresnek találtam, néhol pedig túlzsúfoltnak. Túl sok volt benne a szomorúság, kevés a lelkesedés. Sok fáradozás és kevés gyümölcs. Sok érzés és kevés bölcsesség. Sok változás, kevés biztonság.

Vallási tolerancia és igazságkeresés

A nyugati világban először négyszázötven éve hirdették ki a szabad vallásgyakorlást – a tordai országgyűlésen. Ennek apropóján beszélgetett Köves Slomó rabbival Balog Zoltán református lelkész a Protestáns Tavasz 2018. rendezvénysorozat részeként, a Hold utcai református templomban.

„Én már itt vagyok”

Volt, amelyik ott ért véget, ahol elkezdtem volna. És olyan is, amit könnyekkel a szememben hallgattam végig. Máskor nem az igehirdető szavai, hanem a személye közvetítette számomra Jézus szeretetét. Istentisztelet – ahogy én megéltem.

Egy régi óra és a kincseim

Valahány személyiségtesztet kitöltök, az eredmény mindig valami olyasféle, hogy konzervatív, nem kedveli a változást, ragaszkodik a régi dolgokhoz. Ez nem mindig esik jól, hiszen ki ne szeretne rugalmas, kalandvágyó, az újdonságokra nyitott ember lenni? De akármennyire is kételkednék a tesztek igazában: elég csak egy pillantást vetnem arra, mivel töltöttem az idei év utolsó napjait.

Gondolatok

Az elfogadás nem ez: „elfogadlak, azt csinálsz, amit akarsz, nem törődöm veled”.

Mellékszereplő

Ki vagy te? – kérdezzük magunkat sokszor az életünk során. Fontos lehet ezt megvizsgálnunk időről időre.

„Azelőtt csak hírből hallottam felőled”

Semmivel sem összehasonlítható vigasztalás van abban, amikor meglátjuk, hogy Isten szeretne velünk lenni. Szeretne értünk tenni.

„És én nem tudtam”

Megnyílik egy napló.

Helló, december! Helló, karácsony!

Nem, nem tévedés a cím, ilyenkor, novemberben. A szokatlan időzítés és a köszöntés hangvétele engem is igencsak gondolkodóba ejtett, így osztozom az Olvasó zavarában.

Élő és élhető

Az emlékév végén is nyitva a kérdés: milyen társadalmi hatásai vannak ma Magyarországon a reformációnak? Sashalmon erre bizonyosan érvényes válasz született.

Ideig valók és örökkévalók

A keresztény élet nem feltétlenül arról szól, hogy az ideig való földi életünkben megélt nehéz helyzetek mindegyike megoldódik. Sokkal inkább szól arról, hogy olyan ígéretekkel egészül ki az életünk, melyek átívelnek az ideig-óráig tartó nehézségek fölött.

Bizalom

– Hogy bízzak meg benne ezután? – kérdezte tőlem valaki nemrég. – Sehogy, megértelek – hangzott a válaszom.

Mire való a fájdalom?

„Te még mindig sántikálsz? Hát mire való volt az a sok imádság, amit elmondtunk érted?”

Hová lettek a valaha volt evidenciák?

„Ne hagyjunk bizonytalanságot abban, hogy a gyülekezetnek mit kell tennie. Leüljön? Felálljon? Ne várjuk el, hogy a betévedő (és ne felejtsük el, ő a misszió tárgya) ezeket tudja magától!"