A tréner iskolai és óvodai programokat készít, most éppen azon dolgozik, hogy a református egyházban is meghonosodhasson az élménypedagógia. Bár generációk nőttek fel úgy, hogy a tanár állt a katedránál, a gyerekek pedig ültek a padban és figyeltek, a szakember mégis azt állítja, attól, hogy régen úgy volt, nem biztos, hogy ez a helyes út.
- Az élménypedagógia egyáltalán nem új dolog. Az 1930-as évek végén már elindult egy személyközpontú pedagógiai szemlélet, ami a saját tapasztalatra, a tanulásra helyezi a hangsúlyt. A lexikális tudás többsége rövid időn belül elvész, tehát az úgynevezett frontális oktatásból nem sok marad meg a hallgatóságban. Az élményekből azonban annál több. Amikor van érzelmi töltete annak, amit a diák tanul, sikert és kudarcot él meg, egy életre bevésődnek a tanulságok. Igaz, hogy felnőttek generációk élménypedagógia nélkül, de sokféleképpen lehet felnőni, és nem biztos, hogy a régi módszer volt jó. 

Valódi közösség
Surányi Zoltán azt mondja, számos kiváló pedagógust ismer, akik valódi osztályközösségeket képesek létrehozni.
- Az osztály tehát nem egyének gyülekezete, akik tele vannak villongással, magatartászavarral, figyelemzavarral, feszültségekkel, és képtelenek figyelni az órákon. Ez a helyzet csak a csoportdinamika kezdeti fázisában elfogadott, de amikor az egész év erről szól, nem tudnak érett közösséggé válni az osztályok. Ha nincs közösség, akkor nagyon nehézzé válik az iskolai oktatás. Minden projektünk tanulsága az volt, hogy mindaddig nem kezdhetjük meg a fejlesztést a gyermekközösségben, amíg ténylegesen nem közösségként élik meg saját magukat. Kevés helyen mernek időt szánni erre, pedig azok a sikeres iskolák, ahol tudatosan benne van a programban a közösségépítés. Itt kezelhetőbbek és befogadóbbak a gyerekek, letisztázódnak a szabályok és mindenki tudja, hogy kinek milyen elvárása lehet a másikkal szemben.

Más osztály
Első lépés tehát a közösségépítés, és csak utána lehet átadni a tananyagot - vélekedik a szakember. A közösségformálásnak egyik jó alkalma lehet az év eleji gólyatábor, de ezt sem mindegy, hogyan építik fel.
- Ha a gólyatábor csak buli és fetrengés, az kevés. De ha a pedagógus végigéli osztályával a programokat, összeszoknak, akkor egészen más osztály tud indulni szeptemberben.

Noé mint aktualitás
A hittanoktatásban is jól lehet alkalmazni az élménypedagógiai módszereket - állítja Surányi Zoltán.
- A titok nyitja mindig abban van, hogy tudom-e aktualizálni a mondandómat. Fontos, hogy legyen olyan adekvát víziója a pedagógusnak, amivel meg tudja a mutatni a gyereknek, hogy miért jó megtanulnia az anyagot, mi lesz ebből a haszna az életben.
Surányi Zoltán Noé történetét hozza fel példaként.
- Noé Istent követte és igaz ember volt. Ha én odaállok a katedrához és azt mondom a gyerekeknek, hogy Noé Istennel járt, és az Úr azt mondta neki, hogy építsen bárkát, a diákok csak visszakérdeznek: na és, akkor mi van? De ha úgy közelítem meg a történetet, hogy Noé a korának meg nem értett, lázadó embere volt, akinek meg kellett küzdeni a környezetével, ki kellett tartania a saját hite és gondolata mellett, akkor már aktuális lehet számukra. Fiatalként ugyanis azt élik meg, hogy környezetük másnak szeretné látni őket, mint ők saját magukat. Kamaszként ők is keresik, hogy kit követhetnek. Ezért követnek rocksztárokat, celebeket és másolnak ideálokat. Noénak Isten volt az ideálja, őt követte. Ha a hittanoktatásban is megélheti a gyerek, hogy mit jelent ellenállni, harcolni, meghallani a fontos hangot, akkor mégiscsak beépül Noé és bárkája története.

Mert Istent követte
Nem kell az iskolában bárkát építeni ahhoz, hogy a gyerekek beleélhessék magukat Noé helyzetébe. Elég hozzá egy habkönnyű szivacsból készült kard és csipeszek. A játék egyszerű: a kör közepén álló gyereknek, aki Noét alakítja, meg kell védenie magát. Bekötik a szemét, puha kardot kap a kezébe, a többieknek pedig az a feladatuk, hogy próbáljanak meg minél több csipeszt a ruhájára csíptetni.
- „Noénak" meg kell védenie magát a csoportnyomástól. Ez frusztráló érzés, azonban nem ritka élethelyzet ma sem. Noé ebben a helyzetben is sikeres tudott lenni, mert Istent követte. Ez csak a játék az első fázisa, majd feldolgozzuk és megyünk tovább a következő játékba, ahol az egymásra figyelést tanuljuk meg. Itt kiderül, hogy kiben lehet bízni, kinek az utasításait kövessük. Noé történetében számos áthallás van.

Aki önző, veszít
A gyerekek nyitottak az élménypedagógiai módszerekre, mert róluk szól. Azt élhetik meg, hogy benne vannak, lehetnek sikereik, kudarcaik, saját magukkal dolgoznak, fejlődnek. Itt nem a lexikális tudás a fontos, hanem a tapasztalás. Az élménypedagógiai játékok lényege olyan kihívás, amit a csoport csak együttműködve tud megoldani. A játékban az egymás közötti interakcióból tanulnak legtöbbet.
- Aki önző, kudarcot vall. Ha valaki csak magával törődik, a bárka nem épül meg. A gyerekek megtanulják, hogy az egó elválaszt, nem lehet senki önző, mert akkor veszít. A játékban az együttműködésre inspirálunk. Ezekben a helyzetekben a pedagógus feladata, hogy minden gyerek személyes tanulságát maximalizálja. Nem az a fontos, hogy én mit akarok mondani, hanem az, hogy a gyerek mit tanult meg a helyzetből. A pedagógusok gyakran csak adni és adni akarnak. Ez a fajta játékos megközelítés azonban szemléletváltást is jelent, egy lépést tesz hátra a pedagógus, és a gyereket figyeli.

A jéghegy
Egy jó iskolában a gyerekekben kialakulnak a szociális készségek, megtanulnak kiállni magukért, érvényesíteni az akaratukat, úgy, hogy mindeközben toleránsak maradnak és elfogadnak másokat, megtanulnak konfliktusokat kezelni, jól kommunikálni és kezdeményezni. Az IQ ugyanis a jéghegy csúcsa, de az EQ a jéghegy alja, és ez nagyon fontos - mondja Surányi Zoltán. A szakember szerint az ideális iskola befogadó és nyílt, a diákot pedig saját magához méri, vagyis azt nézi, hogy mi hozható ki a gyerekből és nem azt, hogy minek muszáj lennie.
- A jó munkához azonban tudomásul kell venni, hogy az iskola lelke a pedagógus, mert hiába a legmodernebb számítógép vagy labor, a jó tanár tudja megteremteni a tanulás alapvető feltételeit.

A Dunamelléki Református Egyházkerületben is tartanak élménypedagógiai képzéseket, amelyekről Fodorné Ablonczy Margit református lelkipásztor, az egyházkerület ifjúsági referense ad bővebb felvilágosítást. A református cigánymisszió a tanodai oktatáshoz vette át az érzelmi intelligenciát fejlesztő programot. 
Az élménypedagógia témájával korábban is foglalkozott a Parókia portál. A Szántani az aszfalton, valamint a Ma játszásóra legyen! című írásunkat itt olvashatja.

Fekete Zsuzsa