Bátrabban örülni

Kreativitás, szépség, szeretet, igazság – szinte mindenki számára fontos értékek. Létezik-e olyan érték, ami minden emberben közös, és hogyan lehet megszólítani a ma emberét? – többek között erről tanult és sajátított el új látásmódot amerikai tanulmányai alatt egy magyar lelkipásztornő, akit külföldi tapasztalatairól kérdeztünk. 

Vonz az isteni örökség
Mikola Borbála 2011. augusztus végétől 2013. február végéig Amerikában tanult a Covenant Theological Seminary-n, amely az Amerikai Presbiteriánus Egyház hivatalos teológiai akadémiája. A Budapest-Kelenföldi Református Gyülekezetben szolgáló lelkipásztorral külföldi tapasztalatairól beszélgettünk. Mint azt Borbála elmondja, számára újszerű volt a Saint Louis-i szemináriumon tanult teológiai felfogás, amely abból a bibliai tételből indul ki, hogy bár Isten tökéletesnek teremtett világába a bűneset olyat hozott, amit Isten nem tervezett bele, de attól a világ megmaradt az Ő világának.
– Tehát amikor Jézus eljön ebbe a világba, akkor a saját világába jön. Ez a teológiai alapvetés, hogy hogyan viszonyulunk a kultúrához, az ember világához, számomra nagyon újszerű volt. Ha ugyanis a teremtési rend alapján közelítem meg az emberiséget, akkor minden ember egyértelműen istenképű és ez az istenképűség megjelenik abban, hogy nincsen olyan ember aki ne rezonálna arra, ami az Isten ajándéka ebben a világban. Nincs olyan ember, aki ne élné meg a kreativitást az életében, akár úgy, hogy konkrétan olyan munkakört választ, mint például a zenészek, a képzőművészek, vagy akár úgy, hogy kimegy a kertbe és kertészkedik, vagy éppen háziasszonyként ételt készít. Vagy elkezdi becézni a gyerekét, ez is a kreativitás megnyilvánulása. És mindez örömmel jár az életünkben, és a munkánkban ugyanúgy megéljük, mindenki töri azon a fejét, hogyan tudnám jobban vagy másként végezni. Tehát ez a kreativitás oldala. Azután ott a szépség, akár egy naplementében, akár abban, hogy a fiataloknak ott van a fülében a zene, mert van valami, ami vonzza őket benne. Ilyen ajándék az igazság is, hiszen nincs ember, aki ne csattanna föl, ha igazságtalanság történik vele, vagy más égbeszökő igazságtalanság láttán mindenki felháborodik. Az emberbe bele van építve, hogy az igazság fontos dolog. Ilyen a szeretet is. Nincs ember a földön, aki az emlékeiben ne azokat a mozzanatokat őrizné az életéből, amik azzal kapcsolatosak, hogy valakit nagyon szeretett vagy valaki nagyon szerette. Az életünk során sok mindent elfelejtünk, de ezek beégnek az életünkbe teljesen, az emlékeink közé, mert így vagyunk megteremtve a Szentháromság Isten képére – magyarázza a lelkipásztor.

Kapcsolódni a kultúrához
Ez a látásmód új ablakot nyit a világra és lehetőséget ad arra, hogy más szemszögből közelítsünk a kívülállókhoz.
– Arra hívták fel a figyelmet a tanulmányaim során, hogy ezeket az elemeket egy-egy ember életében vagy éppen a kultúra egészében ki lehet domborítani, rá lehet mutatni, hogy ezekkel egyet tudunk érteni. Nyilván lesz olyan, amivel nem tudok egyetérteni: az a bűnössége, bűnös oldala a világnak, de van az az oldala, ami az istenképűségből fakad. Számomra igazán felszabadító élmény volt, hogy ha látom, hogy az ifjúság olvassa a Harry Pottert, tudok hozzá kapcsolódni. Abban a pillanatban, ahogy a Harry Potter címet kimondom, az egyházi közegben érzelmeket kelt, és sok keresztyén embernek ellenérzése támad azzal szemben, amit ezek a művek képviselnek. De valamiért az emberek vonzódnak ezek iránt a könyvek és filmek iránt. Mi az, ami vonzza őket? A sötétség? A gonoszság? A varázslat? Ez utóbbi lehet. Azt tanultam kint ez alapján a teológiai megközelítés alapján, hogy nézzük meg,  mi az, ami vonzó lehet és meg tudom erősíteni akár ezekben a művekben is. Ilyen például az önfeláldozó szeretet. Harrynek az anyukája feláldozza az életét azért, hogy a fia megmeneküljön. Ezt meg tudjuk erősíteni és azt tudjuk mondani, hogy ez azért vonzza az embereket, mert ez a lényege az Isten természetének, az önfeláldozó szeretet. Ezt látom Jézusban. Minden olyan dolog, ami az Isten lényével azonos, az bennünk mélységesen mély érzéseket kelt. Vonz. Vonz az igazság, a szépség, a szeretet, a kreativitás, egyszerűen inspirál bennünket mindez. Igazából ez az izgalmas, úgy beszélgetni az emberekkel, hogy azt keressem az életében: mi az, ami tükrözi az Isten-képűséget, amit meg tudok erősíteni.

Megszólítani a ma emberét
Amikor előzetes elvárásairól kérdezem, Borbála elárulja, nem volt számára idegen az egyetem szellemisége, hiszen a szeminárium honlapján nagyon sok előadás elérhető volt.
– Olyanfajta teológiai oktatást vártam, ami komolyan veszi a Bibliának az igaz voltát, zsinórmérték voltát minden tekintetben, teológiai tudományok és minden más tudomány tekintetében is. Mindemellett olyan eszközöket tud adni, amik segítenek megszólítani a ma emberét a ma kultúrájában. Mi nagyjából 20-40 évvel később nézünk szembe azokkal a kihívásokkal, amelyek Amerikában már jelen vannak, és amely kérdésekre sokan a lelkészektől vagy a gyülekezetektől várnak választ. Ezért ezekkel a kérdésekkel már a teológiai oktatás keretein belül is foglalkoznak.
A lelkipásztornő a multikulturális társadalmat, a generációs különbségeket, az új gyülekezetek alapítását, a házasság intézményének gyengülését, a homoszexualitást és az erkölcsi szabadosságot említi példaként.
– Nagy hangsúlyt fektetnek a szemináriumon belül arra, hogyan lehet elérni az ifjúságot. Külön kurzusok vannak ebben a témában, ahol azt tanították például, hogyan lehet a legfrissebb zeneszámokat, a legnépszerűbb youtube-letöltéseket megtalálni, melyek azok a tevékenységek, játékok, amelyekkel a fiatalok foglalkoznak. Amerikában elvárás egy ifjúsági lelkésszel kapcsolatban, hogy azt az életet élje, mint a fiatalok és természetes legyen számára a fiatalok nyelve, közege. Fontos kérdés volt az is, hogyan lehet olyan nyelven beszélni az egyházban, amit a fiatalok megértenek. Egy másik nagyon izgalmas kurzus szólt a házasságról. Ezt a szeminárium vezetője tartotta a feleségével. Nagyon szimpatikus volt, ahogy kiültek ketten a pódiumra, nemcsak annak volt közlésértéke, amit elmondtak, hanem annak is, ahogyan egymásra néztek. Például amíg a szeminárium vezetője hallgatta a feleségét, látszott, ahogy gyönyörködik benne és viszont. Mély bibliai alapozást adtak Pál apostol Efézusiakhoz írt levelének 5. fejezete alapján arra nézve, hogy mit jelentenek a férfi-női, azaz a gondviselő és segítőtársi szerepek a házasságban. Mindezt saját életükből vett példákkal illusztrálták.

Őszinteség
Borbála elmondja, az intézményre általában jellemző volt, hogy a professzorok saját életvallomásaikkal a diákokat is arra késztették, merjenek őszinték lenni Isten előtt.
– Az ottani oktatási rendszer is sokkal inkább arra épül, hogy az embereket szembesítsék azzal, mi fontos számukra. Nagyon sok olyan feladatunk volt, ami arra irányult, hogy gyakorlati módon alkalmazzuk a hallottakat, és nagyon sok olyan, ahol saját magunk számára kellett megfogalmazni, milyen harcaim vannak keresztyén emberként és arra a biblia milyen válaszokat ad. Ez segített, hogy merjek kimondani dolgokat vagy merjek emberibb lenni. Létezik olyan elvárás, amit mi, keresztyének állítunk magunk elé, mégpedig hogy tökéletes életet törekszünk felmutatni azért, nehogy azt mondják mások rólunk: nahát a keresztyének sem különbek. De ez a tökéletes élet rengeteg munkával jár, holott az őszinteség sokkal emberibb és ha valaki őszinte mer lenni, az felszabadító élmény. Ez sokkal élhetőbb és ezért sokkal vonzóbb mások számára. Ahogy Pál apostol is mondja, nem akarom, hogy a törvény cselekedeteiből látszódjék rajtam az igazság, hanem akarom, hogy mindenki tudja, hogy én Jézustól kapom az igazságomat. Ez az őszinteség arra segített, hogy mintát és példát láttam arra, hogyan kell kegyelemből élni. Ez azt jelenti, hogy őszintén ki tudom mondani: ezt én nem jól csinálom, ezzel küzdök, hogy szeretnék ebben és ebben engedelmeskedni, de újra és újra elbukom. Mindeközben pedig bízom abban, hogy Isten formál vezet, megbocsát, újraindít és újrakezdést ad. Tehát sokkal élhetőbb keresztyén élet ez az élet, ami őszinteséggel teljesebb és sokkal keresztyénibb, hogy rászorulok naponként az Úr bocsánatára.

Hangsúly a gyakorlaton
A fiatal lelkésznő nagy előnynek tartotta, hogy gyakorlatorientált képzést kaphatott az amerikai egyetemen.
– Tudva azt, milyen kihívások érik a mai lelkészeket, a professzorok feladatuknak tekintették, hogy minden létező segítséget megadjanak az itt tanuló hallgatóknak, hogy válaszolni tudjanak a nekik szegezett kérdésekre. Például ha olyan emberre kerülnek szembel, aki a kultúrából átvette azt a gondolatot, hogy a Bibliát csak emberek írták, akkor a lelkipásztor erre tudjon releváns választ adni. Ezt az állandó naprakészséget úgy érik el, hogy háromévente felülvizsgálják a teljes teológiai oktatást. Jó példa erre az újszerű exegézis kurzus, ahol nem csak az igemagyarázatról fognak tanulni a hallgatók. Az óra úgy fog felépülni, hogy az exegézisből az egyik tanár az írásmagyarázat szabályait, valamint a szöveg magyarázatát tanítja, egy másik tanár pedig ugyanannak az órának a keretén belül átveszi a szót és megmutatja, hogy ebből az igerészből kiindulva hogyan lehet felépíteni egy bibliaórát, igehirdetést, vagy hogyan tudjuk azt az igeszakaszt használni a lelkigondozásban. Segítik a diákokat abban a folyamatban, ami a lelkipásztori szolgálatban állandóan szükséges: hogyan tudnak a lelkészek hidat építeni a Biblia és az emberek mai élete között.

Női szolgálók
A Covenant Theological Seminary az Amerikai Presbiteriánus Egyház hivatalos teológiai intézménye, amely a szigorúbb protestáns egyházak közé tartozik. Ennek egyik látható eleme, hogy nem képeznek női lelkészeket, így a szemináriumon is a száz diák közül mindösszesen négy lány tanult az évfolyamban. Mikola Borbála elmondja, milyen problémákkal jár ez a különbségtétel a két nem között.
– Éppen a kintlétem során nevezték meg ennek a nehézségét, hogy a szemináriumban lévő fiatalemberek viszonyulását a női nemhez inkább a félelem jellemzi, vagy elzárkózó és egészségtelen görcsösség jellemzi. Ezért a szemináriumon belül elkezdtek lépéseket tenni annak irányába, hogy segítsenek ezt a problémát megoldani. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy heti kétszer volt az egész szeminárium számra istentisztelet, és elkezdték nagyon tudatosan bevonni a női szolgálókat egy-egy ilyen istentiszteleti alkalomra: nemcsak istentisztelet volt, hanem beszámoló, bizonyságtétel is, ahol nőket kértek fel a szolgálatra. Nagyszerű női misszionáriusok vannak, akik ebből az intézményből kerültek ki. Többüket Skype-on keresztül vonták be, és elmondhatták, milyen lenyűgöző, ahogyan Isten megáldja a szolgálatukat például kint Afrikában. A szeminárium nagyon tudatosan elkezdett ebben segíteni, hogy a fölnövekvő generáció lássa meg, hogyan lehet bevonni a nőket a gyülekezeti élet vezetésébe, a szolgálat olyan jellegű területeire, ami nem feltétlenül igemagyarázat.

Amerikában európaiként
A fiatal lelkésznő számára különleges élményt jelentett európaiként Amerikában lenni. Mint mondja, maradandó ismeretsége elsősorban azokkal az amerikaiakkal alakult ki, akik maguk is akár éveket töltöttek Európában. Kivételként említi azonban vendéglátó családját.
– A vendéglátó családom amerikai család volt, és amit rajtuk keresztül Isten ajándékozott nekem, az minden várakozásomat felülmúlta. Például az a fajta gondoskodás, ahogyan a családanya felmérte az angol nyelvtudásomat és érzete, hogy segítségre van szükségem, ezért minden egyes tárgyalásra elkísért, amikor bankba kellett mennem vagy a szemináriumi ügyeket intéztem. Ez olyan különleges ajándék volt, amiért azt hiszem, nem lehetek elég hálás – árulja el a lelkésznő.

A bocskai és a gulyás
Az intézmény számos olyan programot szervezett a diákoknak, ahol közösségben lehetnek egymással.
– Félévente van egy teljes napi ima-alkalom. Ezen az imanapon a nemzetközi diákok elkészítették a maguk ételeit. Ilyenkor az étkezés különleges kulináris élményt nyújtott, mert több mint tíz, a világ különböző tájairól készült ételt lehetett megkóstolni. Az első ilyen alkalommal, ha jól emlékszem, pörköltöt készítettem, de már akkor „követelték" a gulyást, hiszen az messze földön híres. Ezek az alkalmak óriási élményt jelentettek számomra, mindenki a nemzeti ruházatában jött, japánok kimonóban, én meg bocskaiban. A második ilyen imanap március 15-e környékén volt, tehát a ruházatom még kokárdával is kiegészült. Izgalmas volt az is, hogyan mentsem meg a bocskaimat a gulyáslevestől – meséli nevetve Borbála.
 
Örömötök teljes legyen
A lelkésznő számára a Biblia egészére való újszerű teológiai rálátás hordozta a legtöbb tanulságot amerikai tanulmányai során.
– A Szentírás felépítése a következő: teremtés, az ember lázadása, a megváltás és az újjáteremtés. Minden történet a világon ezt a mintát követi. Bármelyik filmet megnézzük, mindegyik valamilyen problémáról szól, amit meg kell oldani, hogy azután az élet kiteljesedjen, és boldogan menjen tovább. Minden reklám erről szól, hogy van egy folt, amire a mosópor a megoldás, és utána boldog lesz a család. Belegyönyörködtem abba, hogy a Biblia szerkezete mintát ad az életünknek. Ebből következik, hogy minden emberi élet problémákkal küzd – hiszen bukott világban élünk – és keresi a megoldást. Ez azért annyira fontos, mert a magam életében is ezt próbálom elhelyezni. Hol tartok, hol vagyok ebben a képben, mi az, ami jó az életemben, ami abból fakad, hogy Isten megteremtette ezt a világot és Ő gondoskodik rólunk. Sokkal bátrabban tudok gondolkodni, beszélni és biztatni embereket, mert több öröm van bennem azzal kapcsolatban, hogy Isten mit készített Jézusban, a megváltásban és a mennyországban. Isten azt akarja, hogy a dicsőségére éljünk és élvezzük az életet. Bennem ez mindenféleképpen azt a változást hozta, hogy sokkal jobban merek örülni és merek tenni a jóért itt e földön. Nemcsak lelki vonalon, hanem például azzal, hogy elmenjek sportolni, élvezzem a mozgást és ezért hálás legyek Istennek. Egyet tudok érteni azokkal, akik szeretnek sportolni, de nem hívők, és el tudom nekik mondani, amit ők hiányolnak a magyarázatból. Ők nem tudják megmondani, miért élvezik, míg én meg tudom mondani, azért, mert olyan Istenem van, aki gyönyörködik abban, hogy mi örülünk. Jézus azt mondja, hogy ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek és a ti örömötök beteljen (János evangéliuma 15. rész, 11. vers). Sokkal bátrabban merek örülni az életnek, annak ami jó és sokkal bátrabban merek sírni, gyászolni afelett, ami rossz, mert Isten ugyanezt teszi. Felhatalmaz arra, hogy ami rossz, az ellen bátran merjek szót emelni, merjek tenni. Miért? Mert ez Isten munkája ebben a világban. Isten azt munkálja, hogy a rossz egyre kevesebb legyen, azért szól, azért cselekszik és ebbe von bele minket is.

Dobó Márti