- A kapcsolatom Angliával elég régi, mert már középiskolás koromban többször voltam kint angliai barátoknál, a szigetországot rajtuk keresztül szerettem meg. Amint megkaptam a doktorátusomat a budapesti jogi egyetemen, azonnal kimentem, mert éreztem, hogy itt többé nincs hely számomra - idézi fel döntése körülményeit Tárcy Árpád. A Londonban élő öregúr kedves ismerőse temetésére érkezett Budapestre nemrégiben, ekkor fogadott minket is. Elárulta, ma már egyre kevesebben várják haza őt, hiszen itthoni rokonai, barátai közül jó néhányat elveszített az utóbbi évtizedekben. Ezért sem tért haza akkor sem, amikor már lett volna rá lehetősége.

Nagy megrázkódtatást jelentett számára, amikor 1946-ban elvált szülőföldjétől - mondja -, ismerősei, barátai viszont támogatták döntését. Fiatal pályakezdőként nem tudott volna beilleszkedni abba a légkörbe, ami a kommunizmus első éveiben jellemezte hazánkat - magyarázza. Akkoriban ugyanis nem kívánatos személy volt: egyházközeli értelmiségi. Édesapját, a sárospataki református gimnázium egykori igazgatóját távozása után is még sokáig zaklatták, amiért engedte, hogy fia elhagyja az országot.

Jogászból hírszerkesztő
A fiatal jogásznak mindenekelőtt a biztos megélhetésről kellett gondoskodnia Londonban. Az egyetemi adjunktus az elméleti jog világából a világ legnagyobb műsorszolgáltatójának hírgyárába csöppent.
- Megtudtam, hogy a BBC (British Broadcasting Corporation: egy állami tulajdonú, kvázi független brit közszolgálati műsorszolgáltató - a szerk.) a magyar osztályon olyan fiatalokat keres, akik ismerik a modern magyar nyelvet. Jelentkeztem, és amikor elmondtam, hogy Sárospatakról jöttem, csakhamar interjút is készítettek velem, és néhány napon belül el is kezdtem náluk dolgozni, mivel jól tudtam angolul is. Hírszerkesztés, közvetítés volt a feladatom - idézi fel. Nem bánja, hogy pályaelhagyó lett, hiszen annak is örült, hogy talált munkát. Három fontért bérelt lakást, és szépen meg tudott élni kezdő fizetéséből: egy hétre hat font volt a keresete.

„Igazságot Magyarországnak"
Angliában a második világháború után sem különösebben törődtek Magyarország sorsával. Ezért is tartotta a magyarság olyan nagy becsben Lord Rothermere fellépését, aki még korábban a trianoni békeszerződések igazságtalansága ellen emelt hangot.
A brit sajtómágnás 1927-ben jelentette meg az általa alapított Daily Mail-ben Magyarország helye a nap alatt című cikkét, amelyben kifejezte a magyar revíziós törekvések melletti szolidaritását.
Tárcy Árpád szerint jobb diplomáciai kapcsolatokkal talán nem szenvedtünk volna akkora területi veszteséget, de mint mondja: ez már történelem, és nem hibáztatna érte senkit.
- A ténnyel kezdeni kellett valamit, és ahogy az angol mondja, „make the best job of it", vagyis „hozd ki belőle a legjobbat". Rothermere azért próbált publicitást biztosítani a magyar területi kérdésnek, többek között kitűzött egy nagy összegű díjat annak, aki Amerikából elsőként Magyarországra repül az Atlanti-óceán felett. Ez a vállalkozás Endresz Györgynek sikerült, igaz, Budapesttől hetven kilométerre kifogyott a benzinje, és kényszerleszállást kellett végrehajtania. Gépe a „Justice for Hungary" („Igazságot Magyarországnak" - a szerk.) nevet viselte. Ez annyira jólesett a magyaroknak, hogy állítólag a parlamentet is felfüggesztették, és a képviselők elé siettek, hogy üdvözöljék.

Magyar fiatalokat képeztek
Endresz hazaérkezése után két évvel baleset áldozata lett. Felesége, Katalin Angliába költözött, Londonban élt. Hagyatékának nagy részét az angol-magyar fiatalok kapcsolatainak ápolására fordíttatta. Az Endresz Alapítvány többek között angol szakos tanárok továbbképzését tűzte ki célul.

- Úgy döntöttünk, arra érdemes fiatal magyar tanároknak lehetőséget adunk arra, hogy megismerjék a szigetországot kicsit közelebbről. Sokan eljutottak arra a három hetes tanfolyamra, amelyet két oxfordi tanár vezetett. Nem vakációra jöttek, hanem napi hat órában keményen dolgoztak. Mivel angol szakos tanárokról volt szó, a nyelvtudásuk megvolt hozzá. A legtöbbjüknek megmaradtak a kint szövődött kapcsolataik, a tapasztalataikat pedig itthon továbbadtak - meséli az egykori kuratóriumi tag. Azt is megtudtam, hogy Tárcy Árpád tizennyolc évig a neves oxfordi történész, C. A. Macartney által alapított Angol-Magyar Társaság titkára volt. Beszélgetésünk közben az az érzésem, még sok mindent nem fogok megtudni arról, hány és hány megnyilvánulási módja volt az elmúlt hatvannyolc évben a Tárcy Árpád-féle diplomáciának.

A nyelvtudás hatalom
Arra azonban fény derült, hogy nemcsak a honi, hanem a Londonba települt magyarok iránt is felelősséget érzett. Az emigrációját követő évben történt, hogy Dobos Károly fasori lelkipásztor megalapította a londoni magyar református gyülekezetet, amelynek beszélgetőtársam ma is presbitere, mi több, jelenlegi „korelnöke".
- Kétszáz bejegyzett tagja van a londoni magyar gyülekezetnek, amelyet csaknem tíz éve Salánki István erdélyi lelkipásztor és felesége gondoznak. Ők nagyon fellendítették a gyülekezet életét. Ez azért is van, mert a lelkészünk angolja kiváló. A kinti magyarok általában azért vannak olyan elképzelhetetlenül rossz helyzetben, mert gyenge nyelvtudással szerte a világon nem lehet megélhetést biztosítani, és nekik koncentrálniuk kellene erre. Sokan a képesítésük alatti állást kapnak, de akik jól beszélnek angolul, rövid időn belül elérhetik a született brit entellektüellek társadalmi megbecsültségét. Mások az egyházaktól kaphatnak segítséget, tőlünk és a római katolikusoktól is, akikkel jó kapcsolatot ápolunk.

Az örökség
Segíteni másokon, ápolni a magyar kapcsolatokat, kamatoztatni a tehetséget - a lista korántsem teljes, ám így is jelentős. Talán ezekkel a jellemzőkkel lehetne körvonalazni azt az örökséget, amelyet Tárcy Árpád fiaira hagyományozott. Gyermekei igyekeznek is azt magyar édesapjukhoz méltó módon ápolni.
- Skót lányt vettem feleségül, aki megtanulta nyelvünket. Két fiunk közül az egyik folyékonyan beszél magyarul, munkája révén sokszor megfordul idehaza is. A másiknak sajnos nem volt alkalma jól megtanulni a magyar nyelvet. Igaz, néha nekem is keresnem kell a szavam, mondják is a fiaim, hogy „your hungarian is rusty" („rozsdás a magyarod" - a szerk.).
Tárcy Árpád egyik fia közvetlenül is folytatja a magyarok között végzett szolgálatot. Claygate-i gyülekezete tanár és orvos tagjaival minden nyáron ellátogatnak Kárpátaljára, ahol a helyi református gyülekezetekkel összefogva három település - Nevetlenfalu, Újakli és Szőlősgyula - lakóinak segítenek. Teljes körű orvosi és fogorvosi ellátásban részesítik a rászorulókat, az ifjúsági munkások pedig a kallódó fiataloknak szerveznek programokat, eközben arra is ügyelnek, hogy hirdessék az evangéliumot. A program rendkívül népszerű a környékbeli gyerekek körében is, hiszen velük szervezetten az angolokon kívül egész nyáron nem törődik senki. Az angolok az egyik ottani magyar iskola fejlesztésében is segédkeztek: számítógépparkot létesítettek és kisbuszt adományoztak, a kárpátaljai magyar gyerekek sárospataki taníttatásához pedig anyagi segítséget nyújtanak.

Az otthon
Gyökerestül vált el szülőföldjétől, de gyökerei éltek, amikor másik talajba kapaszkodott. Tárcy Árpád azt mondja, bárki, aki sikereket ért el külföldön magyarként, azért emelkedhetett fel, mert idehaza jó alapot kapott. Bár ő maga sokszor látogatott haza, már ritkábban tér vissza hazájába, hiszen családot alapított és saját, kinti vállalkozása is szívéhez nőtt. Angliát azért szereti, mert mint mondja, aktív demokrácia van a szigetországban, az emberek megértőek és lehet politikamentesen élni, ám hozzáteszi: hatvannyolc évnyi távollét ellenére otthonának csakis Magyarországot tekinti.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás