Ezen a napon szoktunk megemlékezni arról a csendes, legtöbbször alig látható szolgálatról, amit a diakóniai szolgálatba elhívottak végeznek gyülekezeteinkben. A betegágyak mellett megjelenő, az elesetteket felkaroló, a magányosokat látogató, a gyászolókat vigasztaló, a valamiben nyomorúságot szenvedő emberhez együttérző szívű odahajoló diakónusok, legyenek ők alkalmazotti státuszban vagy önkéntesen szolgálók - Jézus Krisztus küldötteként vannak ott az elesettek mellett. A testi gondoskodás fontos, de még fontosabb az a lelki gondoskodás, vigasztalás, reménység, amit a szenvedők felé ők Krisztus kegyelmét megtapasztalva közvetíteni tudnak. Mert az Isten végtelen szeretetét, kegyelmét megtapasztaló ember nem tud mást tenni, mint ugyanazzal a szeretettel, amit ő megkapott Istentől, odafordul a másik emberhez, az elesettekhez. Isten igéje szerint ugyanis a diakónusok legfontosabb tulajdonságai, hogy hittel és Szentlélekkel teljesek, (Apcsel 6,5) és megvan bennük a hit titka tiszta lelkiismerettel és feddhetetlenek (1 Tim 3, 8-14.) Persze, ezek hiányában is lehet segíteni az elesetteken, csakhogy az nem diakóniai szolgálat, az egy másik történet. Itt Isten cselekszik általunk, a diakónia által szólal meg a "kezek evangéliuma", sokszor olyanok számára is, akikhez a szavakkal hirdetett Ige nem ér el.

A vasárnapi istentiszteleten szeretettel köszöntöttük a budai gyülekezet diakóniájában szolgálókat. Mint ahogy az igehirdető lelkipásztor, Sebestyén Katalin rámutatott, tudjuk, hogy ők ezt a szolgálatot nem a köszönetért végzik, most mégis szeretnénk hálát adni Istennek értük és szolgálataikért. A gyülekezet hivatásos diakónusai a Kiss Ferenc-díjjal kitüntetett Szigeti Lászlóné Ilike, aki ugyan már nyugalmazott, de önkéntesként még mindig hűséggel szolgáló diakónus, és utódja, a nagykőrösi főiskolán diakónusként pár éve végzett Tárnok Anna főállású diakónus szolgálatait a gyülekezet nevében egy-egy csokor virággal köszöntük meg.

A két hivatásos diakónus mellett mintegy húszfős önkéntes csapat is szolgál, csendben, szinte láthatatlanul az idősek, betegek látogatásában, az elesettek körüli különféle szolgálatokban.

Az önkéntes diakónusoknak szánt virágokból készült csokrot dr. Nagy Lászlóné Irénke néninek adtuk át, aki a gyülekezet legidősebb aktív szolgálója. Túl a 90. életévén, még mindig hűségesen látogat betegeket, elesetteket és ezzel sokunknak mutat példát.

Boldog örömmel a szívünkben adtunk hálát az Úrnak a sok odaszánt szívű szolgálóért! Isten áldását kérjük mindazokra, akik hivatalos vagy önkéntes szolgálók a diakóniában! Akár önkéntesként, akár alkalmazottként végzik is szolgálataikat, de mindenképpen elhívott szolgái az Úrnak! Áldjuk hát ezért is az Ő mindenkor szent nevét!

Csenki Zsuzsanna
diakóniai gondnok
Budai Református Egyházközség

A diakónusok vasárnapjáról itt talál képeket.